![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Igen, kérem.
Este negyed nyolckor.
Elvileg ünnepnapkor.
A szomszédban, megállás és szünet nélkül, fúrnak.
Este negyed nyolckor.
Elvileg ünnepnapkor.
A szomszédban, megállás és szünet nélkül, fúrnak.
"Mosolyogd magadat vidámmá", IGEN.
Apr. 1st, 2021 09:56 pmNem tudom, hogy negatív vagyok-e és hiperkritikus, de ezzel a hülyeséggel nem először találkozok.
Találkoztam vele már doktor Locsifecsi Picsi könyvében is, hogy ha rossz a kedved, mosolyogj, ha sokáig folytatod, az agyad el fogja hinni, hogy jó a kedved.
Most, amikor a testbeszédről - hogyan szúrják ki a zsarvak egy kihallgatás során, hogy melyik tanú vagy gyanúsított hazudik - olvastam, valami barom beírta ugyanezt, hogy mosolyogj, és akkor vidám leszel.
Japán a mosoly országa.
Japánban az egyik legelszomorítóbbak az öngyilkossági statisztikák.
Biztosan azért, mert ott annyit mosolyognak az emberek, hogy ettől ennyire boldogak. Igen.
Más kultúrákban is, hány meg hány enba vallja be egy anonim öngyilkosságfórumon, hogy mosoly mögé rejtik az elkeseredésüket, és senky nem sejti, hogy valójában mennyire kitoszottul, mérhetetlenül boldogtalanok!
Szerintem aki túl sokat mosolyog, az gyanús.
Azt hiszem, aki túl sokat mosolyog, az rejteget valamit.
Talán az ürességét. Talán a butaságát.
Talán a mérhetetlen, reménytelen boldogtalanságát.
Szerintem egy őszinte, szívből jövő mosoly tényleg jó.
Erőltetni, mosolyt hazudni - fájdalmas és mindig átverés.
Egy idevágó Szögletes Üveggolyó idézettel illusztrálnám ezt. "Mondom, hogy vidám vagyok, kibaszottul vidám vagyok... vidám vagyok... vidám vagyok..." - és Csabi hisztérikusan sikítozva bizonygatja, hogy milyen kibaszottul vidám.
Találkoztam vele már doktor Locsifecsi Picsi könyvében is, hogy ha rossz a kedved, mosolyogj, ha sokáig folytatod, az agyad el fogja hinni, hogy jó a kedved.
Most, amikor a testbeszédről - hogyan szúrják ki a zsarvak egy kihallgatás során, hogy melyik tanú vagy gyanúsított hazudik - olvastam, valami barom beírta ugyanezt, hogy mosolyogj, és akkor vidám leszel.
Japán a mosoly országa.
Japánban az egyik legelszomorítóbbak az öngyilkossági statisztikák.
Biztosan azért, mert ott annyit mosolyognak az emberek, hogy ettől ennyire boldogak. Igen.
Más kultúrákban is, hány meg hány enba vallja be egy anonim öngyilkosságfórumon, hogy mosoly mögé rejtik az elkeseredésüket, és senky nem sejti, hogy valójában mennyire kitoszottul, mérhetetlenül boldogtalanok!
Szerintem aki túl sokat mosolyog, az gyanús.
Azt hiszem, aki túl sokat mosolyog, az rejteget valamit.
Talán az ürességét. Talán a butaságát.
Talán a mérhetetlen, reménytelen boldogtalanságát.
Szerintem egy őszinte, szívből jövő mosoly tényleg jó.
Erőltetni, mosolyt hazudni - fájdalmas és mindig átverés.
Egy idevágó Szögletes Üveggolyó idézettel illusztrálnám ezt. "Mondom, hogy vidám vagyok, kibaszottul vidám vagyok... vidám vagyok... vidám vagyok..." - és Csabi hisztérikusan sikítozva bizonygatja, hogy milyen kibaszottul vidám.
Félhulla állapotban, mert kialvatlan vagyok.
Betyárbecsületből, mert már mióta nem frissítettem itten.
Megosztom a legutóbbi nagy röhögés trágyát... akarom mondani tárgyát.
Tudjuk, hogy az idült ezoterizmusban szenvedő elemek hajlamosak az asztrológiai klisék bűvöletében élni.
(Oké, másik téma. Az asztrológiát - ha valóban az, nem pedig ilyen misztikus álhablaty - nagyon izgalmasnak találom, remek leírásokat ad enbazról, helyzetekről, eseményekről. Viszont nem érdemes agyonmisztifikálni, belemagyarázni, meg receptekből építkezni. Egy iszonyatosan szórakoztató, érdekes dolog, de nem lesz tőle olcsóbb a sör.)
Nemrég extrém súlyos röhögőgörcsöt váltott ki belőlem, amikor IRC-en megtudhattam, hogy némely misztikus hülyék mennyire el vannak szállva a 8. mundánháztól, hogy gyááááá Sporkió. És az milyen különleges.
Önmagában véve egyetlen mundánház sem különleges t.i., az teszi akármelyiket is különlegessé - ha ugyan -, hogy mire van lokálisan determinálva, milyen szignifikátorok vagy tengelyek állnak benne, milyen a fényszögeltsége ésígytovább.
További röhögés tárgya: bevallom, hogy miután régebben képtelen voltam a Vörös Oroszlánt végigolvasni - az anakronizmusok meg a maszlagok egyvelege elég súlyos gyomorbántalmakat váltott ki belőlem, pedig emlékezetem szerint a Pöttyös Panni egy bűbájos gyerekkönyv-sorozat volt -, nemrég megkínoztam magamat a Ráguel hét tanítványával is.
Súlyos idegi kiborulás lett a vége.
Mi ez a szirup? Mi ez a tömény nyál? Egészen köznapi, sokszor tragikus emberi sorsok leírása, misztikus meg mágikus dolgokkal kiszínezve.
Ááááááádemisztikus, hogy a fiatal lány hatodik érzékével megérzi, hogy fanatikus katolikus művész fiúja - nem tudván mit kezdeni a ténnyel, hogy bűnbe ejtették - felakasztotta magát! Gyááááá, ohhhhh, ahhhhhh!
Gyáááááádemágikus, a különleges képességekkel rendelkező srác asztrális kivetítéssel belibegett a műtőbe, ahol súlyos agydaganatos édesanyját operálták, és mivel asztrális testével végigfigyelte az egész operációt, ezért nem hatott számára újdonságként, amikor később az orvosok a tudtára adták: anyukája sajnos nem élte túl a beavatkozást. Áááááááá de misztikus! Még misztikusabb, hogy az egyik ápolónő, aki a műtétnél asszisztált, határozottan állította, hogy látta a műtőben a srácot.
(És így tovább.)
Micsoda misztikus, ezoterikus tudás!
Komolyan nem tudtam, hogy inkább dühöngjek vagy inkább röhögjek rajta. (A szellemidéző nagynéni esete legalább tényleg szórakoztató volt, az életre kelt műfogsorral, a csilláron landoló míderrel és a kávéscsészében materializálódott hajszálakkal.)
Aztán az egész társaság elmegy Tibetbe és ott emelkednek még szellemibb szintekre. JAJJ!
(Emléxem, Leslie L. Lawrence - aki tényleg altajisztikát végzett - írt erről nagyon okosat: Tibet éppen a rejtélyek miatt izgalmas, a neurotikus nyugati életmódtól megcsömörlött emberek számára nagyon érdekesnek tűnik. S mivel annyira kevés bennfentes információ van Tibetről, ezért a naiv, hiszékeny embereket el lehet szédíteni egy-egy sohasem létezett tibeti szekta vagy állítólagos szellemi tanító nevével.)
Nem értem, hogy miért tartják egyes naiv elemek ezt az univerzális ezotéria regényes formájú manifesztációjának.
Azt sem értem, hogy más naiv elemek miért rettegnek attól, hogy ezek az olvasmányok őket majd démonizálni fogják, csúnyául.
Ez egy maszlag. (Datura stramonium.) Vannak benne szórakoztató részek, de ettől még egy maszlag.
Fikciónak tényleg nem rossz, el kell ismernem, még akkor is, ha az én ízlésemhez képest túlzottan szirupos.
Ráadásként a szerző nagyon, de nagyon két mundánház bűvöletében élt. Sporkió és Vízdöntő, gyáááááá!
Ez akkora, de akkora - elnézést a kifejezésért - dilettáns idétlenség, hogy ezen azóta is nyöszörgök. Mintha az, akinek világítója és főtengelye van e jelek egyikében és másikában, automatikusan különlegesebb és spirituálisabb és szellemilegesebb és fejlettlegesebb volna, mint más halandók.
(Remek érzés volt azt is megtudni, hogy az én - mások által eddig még soha ki nem talált - Nap-jegyemet az jellemzi, hogy mindig azzal van elfoglalva, hogy mi kellemes. AHA, ezért gyötörtem magamat ezzel a misztikus katyvasszal is, igen.)
Ma, amint félhulla állapotban képtelen voltam bármy másra, mint az astro.com-on történő darvadozásra, találtam két nagyon szellemit és nagyon feljettet (igen, elírtam, elképzelhetitek, hogy mennyire vagyok kész, ha elírok bármit is gépíróállatként), akik tökéletesen megerősítik ezt a mély, igazi ezoterikus tudásanyagról árulkodó elképzelést.
Itt az egyik, klatty.
David Berkowitz, ex-Son of Sam.
Asc. a Sporkió legelején, Hold a Vízöntő legelején, rajta az IC-n (nem tudom, receptasztrológusként nem vágják magukat a földhöz már attól is, hogy az IC okkult pont? Vagy ez már túl unalmas, tényszerű részletinfó az ilyen emelkedett szellemeknek?)
A faszi korábban grillcsirke volt, állítása szerint diabolista is.
A sitten ülve valláskárosult lett, de valami hihetetlen fényt kapott szent hentergő maszlagot nyomat. Az írása alapján full skizofrén és ahhoz, hogy őszintének találjam a kurvanagy spitiruális megtértségét, jobb kereszténynek kellene lennem még nála is (ez az a fajta vitriol, amelytől rendszeresen szétmaródik a klavim, ezért van a háztartásban három darab tartalék klavi). Nagyon nem csodálom, hogy még ha elvileg jogában is áll a feltételes szabadon bocsátását kérvényeznie, eddig még minden újratárgyalásnak a "maradj szépen ülve, jó helyen vagy a hűvösön" lett az eredménye.
Lehet, hogy azok a csúnya-csúnya bűnügyi szakértők, elmeorvosok, tapasztalt smasszerek nem oly fejlettek szellemileg, hogy NE látnák, hogy ennek a faszinak szabadon bocsátását hiba volna kockáztatni?
Itt a másik. Klatty!
Charles Manson.
Legendásan tehetségtelen, manipulatív és fajgyűlölő szektavezér. Sodródó, nehéz helyzetű fiatalokat fogott meg magának az apafigura szerepében tetszelegve, hogy utána a legrohadtabb grillcsirkizmusokra vegye rá őket, majd gyáván kibújjon a felelősség alól.
Nos, neki is: Nap a Sporkióban, Hold a Vízöntőben.
Most, blogposzt közben jutott eszembe, hogy még egy különleges, szellemileg fejlett egyénről is tudok. Írtam róla a krimiblogon még korábban (szégyentelen önreklám).
Sylvia Seegrist, alias Rambo kisasszony - ő is hivatalosan elismert őrült (paranoid skizofrén), és az első női ámokfutó tömeggyilkos.
Bár ámokozása előtt is extrém agresszív volt, több albérletből is kidobták, mert inzultálta a lakótársakat, de az anyját is elkezdte egyszer fojtogatni az utcán, egy másik alkalommal pedig az őt kezelő pszichiáternek próbált egy égő gyufát dobni az arcába. Biztosan a meg nem értett szellemi fejlettség okán. A sitten mindenesetre ügyelnek arra, hogy rendesen szedje a szükséges dilisbogyókat, és így normális tud lenni. Viszont így is mélységes az egyetértés abban, hogy hátralévő életét vagy a dutyiban, vagy a pszichiátrián kell töltenie.
Mindezzel nem azt kívánom szemléltetni, hogy ez a kombináció nemhogy nem jelöl szellemi fejlettséget, hanem épp ellenkezőleg, sőt grillcsirkizmusra hajlamosít.
Azt kívánom szemléltetni, hogy nem lehet kiragadni egy vagy két elemet és ennek alapján messzemenő következtetéseket levonni.
Ennyi telt most a szellemi kapacitásomból, annyira kivagyok.
KDE Plasma - a grafikus szemcukorka
Mar. 6th, 2021 06:49 pmÁltalában véve nem vagyok nagy fanatikusa a KDE-nek; FreeBSD alatt egy döglékeny állatnak bizonyult, Linux alatt pedig megátalkodott MATE-rajongó vagyok.
(Ez annyira érdekes.
Jó néhányan lehettünk ezek szerint, akik szerették a régi Gnome felületet és rosszkedvűek lettek, amikor az új Gnome ilyen hipermodern, csillivilli és gyakorlatilag használhatatlan akármi lett, de legalább jól néz ki. Bléhhhh. Úgyhogy néhány elszánt enba fogta a régi Gnome-ot és továbbfejlesztették forkilag. Úgyhogy van MATE, amely ugyanúgy néz ki, mint a régi Gnome, tehát használható is.)
Viszont az OpenSuSE, amely alól jelenleg írok, tetejére KDE Plasmát telepítettem. Mert csak. (Szerencsém, hogy megmagyaráztam, szerintem is.)
Ez a Tumbleweed képes működtetni. (Egyszer már írnom kellene arról is, hogy az OpenSuSE mennyire remekül kinőtte a gyermekbetegségeit, és mostanra egy nagyon kellemes kis mindennapi használatra alkalmas deszktop Linux lett, igen.)
Hülye dolog, de annyira aranyos, amikor elindítasz egy akármilyen alkalmazást, és az ikonja betöltődés közben elkezd aranyosan pattogni, mint egy kis gumilabda. Ez mindig jobb kedvre derít.
Igen, az ikonok is ingyért pattognak.
Komolyan, el vagyok képedve azon, hogy enbaz milliói szenvednek a rájuk kényszerített, uniformízált egyen-vingyógy, meg egyen-Mac (pillanat, csak a gyomrom...) felületekkel, ahol még azt sem döntheted el, mit is látnál a legszívesebben a rendszered tetején GUI-nak, de legalább jó sokat kell fizetned érte.
És ez csak egy kis hülyeség, hogy milyen jópofa GUI-k vannak. A *nix ennél jóval több. Van ingyért is, sőt, a legjobbak épp ingyért vannak, csak fel kell telepítened.
Elnézést a megszokott értelemhiányért. Pattogó kis ikonkák, értitek mán.
(Ez annyira érdekes.
Jó néhányan lehettünk ezek szerint, akik szerették a régi Gnome felületet és rosszkedvűek lettek, amikor az új Gnome ilyen hipermodern, csillivilli és gyakorlatilag használhatatlan akármi lett, de legalább jól néz ki. Bléhhhh. Úgyhogy néhány elszánt enba fogta a régi Gnome-ot és továbbfejlesztették forkilag. Úgyhogy van MATE, amely ugyanúgy néz ki, mint a régi Gnome, tehát használható is.)
Viszont az OpenSuSE, amely alól jelenleg írok, tetejére KDE Plasmát telepítettem. Mert csak. (Szerencsém, hogy megmagyaráztam, szerintem is.)
Ez a Tumbleweed képes működtetni. (Egyszer már írnom kellene arról is, hogy az OpenSuSE mennyire remekül kinőtte a gyermekbetegségeit, és mostanra egy nagyon kellemes kis mindennapi használatra alkalmas deszktop Linux lett, igen.)
Hülye dolog, de annyira aranyos, amikor elindítasz egy akármilyen alkalmazást, és az ikonja betöltődés közben elkezd aranyosan pattogni, mint egy kis gumilabda. Ez mindig jobb kedvre derít.
Igen, az ikonok is ingyért pattognak.
Komolyan, el vagyok képedve azon, hogy enbaz milliói szenvednek a rájuk kényszerített, uniformízált egyen-vingyógy, meg egyen-Mac (pillanat, csak a gyomrom...) felületekkel, ahol még azt sem döntheted el, mit is látnál a legszívesebben a rendszered tetején GUI-nak, de legalább jó sokat kell fizetned érte.
És ez csak egy kis hülyeség, hogy milyen jópofa GUI-k vannak. A *nix ennél jóval több. Van ingyért is, sőt, a legjobbak épp ingyért vannak, csak fel kell telepítened.
Elnézést a megszokott értelemhiányért. Pattogó kis ikonkák, értitek mán.
Blebebe - a szállóige
Feb. 28th, 2021 10:36 pmA borzalmasan találó, fájdalmasan igaz és tabukat nem ismerő brit képregénysorozat, az A Taste Of The Awful egyik telitalálat képsora.
Ez a képsor telitalálat szinten mutat rá egy baromi nagy igazságtalanságra - amellé, hogy remekül illusztrálja: miért nem akartam soha életemben gyereket.
A felső képeken az ittas faszin látszik ugyan, hogy be van állva, de - nem viselkedik botrányosan. Egyértelmű, hogy betaszajtott, de nem énekel Isengard számokat fennhangon és nem is kötekedik a többi vendéggel. Csak röhögcsél, meg azt mondja, hogy blebebe. Erre beszélnek a józan haverjával, hogy menjenek már.
Az alsó képeken a plappadék teleüvölgi az egész helyiséget, mégsem beszélnek a szüleivel, hogy menjenek már. A másik vendég ugyanazzal érvel, mint az étterem embere az előző képsorokon - de az üvölgő plappadék miatt nem is hallani.
Nagyon sokan, akik látták ezt a képet, nem értették. Nem jött le nekik, hogy ha egy felnőtt embert felelősségre lehet vonni azért, mert a viselkedése zavaró lehet mások számára, akkor két felnőtt embert miért nem lehet felelősségre vonni azért, mert nem érdekli őket, hogy egy adott korú gyereket hová lehet elvinni?
Lehet, hogy a szomszéd asztalnál épp egy csoport felnőtt ül, akik valami baromi fontos üzleti tárgyalás miatt ebédelnek protokollárisan. Lehet, hogy a szomszéd asztalnál egy jegyespár ül, akik szeretnék egy romantikus vacsora keretében megünnepelni az eljegyzésüket. Lehet, hogy a másik asztalnál egy gyászoló gyülekezet ül, akik a temetés után itt tartják a halotti tort.
Az ilyen eshetőségek ugye nem számítanak.
Egy részeg enba viszont már annyit sem mondhat, hogy blebebe, mert kiküldik.
Ezért vált nálunk szállóigévé, hogy "blebebe". Akkor is mondogatom, ha nem ittam.
A súlyos igazságtalanságot kifejező mivolta miatt már mások is elkezdték használni.
Ez a képsor telitalálat szinten mutat rá egy baromi nagy igazságtalanságra - amellé, hogy remekül illusztrálja: miért nem akartam soha életemben gyereket.
A felső képeken az ittas faszin látszik ugyan, hogy be van állva, de - nem viselkedik botrányosan. Egyértelmű, hogy betaszajtott, de nem énekel Isengard számokat fennhangon és nem is kötekedik a többi vendéggel. Csak röhögcsél, meg azt mondja, hogy blebebe. Erre beszélnek a józan haverjával, hogy menjenek már.
Az alsó képeken a plappadék teleüvölgi az egész helyiséget, mégsem beszélnek a szüleivel, hogy menjenek már. A másik vendég ugyanazzal érvel, mint az étterem embere az előző képsorokon - de az üvölgő plappadék miatt nem is hallani.
Nagyon sokan, akik látták ezt a képet, nem értették. Nem jött le nekik, hogy ha egy felnőtt embert felelősségre lehet vonni azért, mert a viselkedése zavaró lehet mások számára, akkor két felnőtt embert miért nem lehet felelősségre vonni azért, mert nem érdekli őket, hogy egy adott korú gyereket hová lehet elvinni?
Lehet, hogy a szomszéd asztalnál épp egy csoport felnőtt ül, akik valami baromi fontos üzleti tárgyalás miatt ebédelnek protokollárisan. Lehet, hogy a szomszéd asztalnál egy jegyespár ül, akik szeretnék egy romantikus vacsora keretében megünnepelni az eljegyzésüket. Lehet, hogy a másik asztalnál egy gyászoló gyülekezet ül, akik a temetés után itt tartják a halotti tort.
Az ilyen eshetőségek ugye nem számítanak.
Egy részeg enba viszont már annyit sem mondhat, hogy blebebe, mert kiküldik.
Ezért vált nálunk szállóigévé, hogy "blebebe". Akkor is mondogatom, ha nem ittam.
A súlyos igazságtalanságot kifejező mivolta miatt már mások is elkezdték használni.
Kulcsszavak:
Mutatkozok ám a nyilvánosság előtt
Feb. 19th, 2021 06:28 pmMéghozzá felrakott hajjal.
Ez nyár óta elég nagy bevállalósságot igényel a részemről. Ugyanis szeretem kerülni a közfeltűnést - de ha egyszer már rászántam magamat arra, hogy megcsináljam azt az aláborotvált frizurát, akkor miért is ne arcoskodjak vele? :Đ
Viszont most bebizonyítom, hogy a közhiedelemmel ellentétben tudok mosolyogni.
(Blackmore szindróma, azt hiszem. Neki ugye évtizedek óta "Mosolynélküli" a ragadványneve. A felesége viszont azt meséli: tud mosolyogni, ha nem is viszi túlzásba. Viszont ha ez megtörténik, az enba biztos lehet abban, hogy az tényleg egy őszinte mosoly.)
Egyszerűen imádok így kinézni, holott tisztában vagyok azzal, hogy ez már tényleg nagyon nonkonform. Éppen ezért szoktam csak kiengedett hajjal mutatkozni - ugyanis nem feltűnési vágyból, vagy megátalkodott különbözési kényszerből csináltam. Egyszerűen csak annyira megtetszett az ötlet - ki lehet-e találni ennél androgünebbet? -, hogy muszáj volt.
Nagyon rá lehet függni - szóval senkynek nem ajánlom, hogy kipróbálja, hacsak nem egészen biztos benne.
Eleinte nagyon vicces érzés volt - bár roppant kellemes -, kicsit hűvösnek és nedvesnek éreztem mindig - mostanában merhetem kijelenteni, hogy hozzászoktam.
Megértem, hogy némely felelőtlen, meggondolatlan szülők egy életre elrontják a gyermekeik önértékelését egy-egy szerencsétlen névválasztással.
Megértem, hogy sokan felnőttkorukban jönnek rá: ilyen névvel képtelenek élni, mert ez ellehetetleníti őket a felnőtt világban.
Épp tegnap este találkoztam a zinternetbe egy ilyen esettel.
A boldogtalan fószer azzal a szerencsétlenséggel volt kénytelen együttélni földi léte első 30 évében, hogy Jeffrey Drew Wilschke volt a neve.
El tudom képzelni, mennyi szívatásnak volt kitéve már a suliban is a neve miatt, és valószínűnek tartom, hogy később is furcsán néztek rá, ha bemutatkozott valahol.
Ezért teljes mértékben megértem, hogy úgy döntött: nevet változtat.
2011 óta Beezow Doo-Doo Zopittybop-Bop-Bopnak hívják.
Ez a könnyen megjegyezhető, egyáltalán nem kirívó, felvállalható név biztosan sokat lendít a jóenba önbecsülésén, jobban kifejezi a személyiségét és a beilleszkedési problémái megoldásához is nagyban hozzájárul. Egészen biztos, hogy senki nem röhögi ki úgy, ahogyan akkor röhögték ki, amikor még Jeffrey Drew Wilschkének hívták.
Saját bevallása szerint, a névválasztása egyáltalán nem volt véletlen, hasraütésszerű. Mély jelentéstartalmak bújnak meg mögötte.
Mint magyarázta, "Beezow" a tudatosság kirobbanását jelképezi a világegyetem végtelen szeretetének összefüggéseinek megértésében". "Doo-doo" a mindennapok küzdelmét jelenti, annak tudatában, hogy a szeretettel káosz jár, míg "Zopittybop-Bop-Bop" jelentése "a küzdelem kimenetele, amely gyakorta ironikus, hiszen minden élet a halálban végződik".
Nem tudom, mikor röhögtem életemben utoljára ekkorát. Egyszerűen eszembe jut ez a felvállalható, egyáltalán nem kirívó név, és kétrét görnyedek a röhögéstől.
Ezzel együtt mélységesen megértem, hogy a szerencsétlen csávesz története egyáltalán nem vicces.
Értelmesnek tűnik, de skizofréniában szenved.
Iszonyú gyerekkora volt: a szülei őt is, a húgát is nevelőszülőkhöz adták, mert nem tudtak érdemben gondoskodni róluk. A nevelőszülőknél pontosan azt tapasztalhatták, amit Amcsiban általában a nevelőszülőknél lehet :{{{{{{{{ (Árvácska száz évvel ezelőtti magyarisztáni történetét alkalmazzátok át mai, ámerikás viszonyokra és megkapjátok).
Beezow nem mosolyog, mert 15 éves korában az egyik metszőfogát kiverte valamelyik bántalmazója a suliban, ahonnan amúgy kimaradt.
Innentől fogva a története szomorú és klisés: csavargás, utcán élés, rossz társasághoz csapódás, néha kórház, néha intézeti kezelés, kábítószer, sorozatos letartóztatások. Egy alkalommal nem tartották büntetőjogilag felelősségre vonhatónak az elmeállapota miatt, és gyógyszeres kezelését rendelték el bíróságilag - ezt erősen ellenezte, mert ellenérzései vannak az antipszichotikumokkal szemben.
Beezow szeretne normális lenni, szeretne a társadalom tagja lenni.
A smasszerok szerint egy nagyon érdekes személyiség, aki egészen egyedülálló perspektívából tekinti a világot.
Nem tudom, milyen élete lesz ennek a szerencsétlen embernek a továbbiakban.
Hogyan fog a bűnöző életvitelből kiszabadulni? Drogokat forgalmazhat az enba ilyen névvel, de rendes munkát hogyan kaphat, amikor civilizált országokban már Ármán Anahit Aurélia is elfogadhatatlan, visszatetszést keltő név, és még egy mosogatói pozíciót is elérhetetlen álommá tesz (a portugál szakács alatt, aki még az ország nyelvét sem beszéli)? Mi lesz akkor egy Beezow Doo-Doo Zopittybop-Bop-Boppal?
Hogyan fog megnősülni? Talál-e valaha is olyan nőt, aki elég hülye ahhoz, hogy Misziz Zopittybop-Bop-Bop szeretne lenni?
Elvagyok ám
Feb. 13th, 2021 10:33 pmMég mindig eléggé nem tudom, mi legyen az érdemi blogolással.
Erősen hiányzik az értelmes gondolati tartalmak közlése, már amennyire erre képes vagyok installból. Nem tudom, manapság miért nem blognak az emberek úgy, mint régen?
Mindenky ilyen influenször és fizetett tartalmakat publikál, mások termékeit (majdnem) ingyenreklámozva, meg a fene érett huszonegynéhány évével életvezetési tanácsokat oszt meg, pontokba szedve. Akkor meg mit szóljak én, a túlkoros tini? Ilyen alapon én is átmehetnék életvezetési elvmegosztóba, csak van önkritikám.
Szeretnék egy jó kis blogkommunát, amilyenek régen voltak az olyan, ma már nem funkcionáló helyeken, mint a blogolhu meg a freebloghu. Olvastuk egymást, kommenteltünk egymásnak, és senky nem volt agyonsztárolva. Mindenki egyformán számított.
Ezt elvileg ma is meg lehet tenni. Csomó bloghoszt máig működik - itt a LJ-en sincs akadálya annak, hogy az enbaz regisztráljanak és úgy blogjanak, ahogyan a korábban annyira népszerű blogszolgáltatókon tették.
(Ezt sem értem egyébként.
Ez talán annyira tipikus Magyarisztán, mint általában a tipikus Magyarisztán?
A blogol.hu nagyon népszerű volt, de ellehetetlenítették - az eredeti fejlesztőtől sorban elvettek minden jogosultságot, amely lehetővé tette volna, hogy fejlesszen a blogmotoron. Ezután pedig bezárt a blogol.hu - mert úgymond a régi motort már nem lehetett fejleszteni, elavult volt.
AHA.
Aki ezt elhiszi, az már a húsvéti nyusziban meg a fognyűvő manócskában is hisz.
Nem, biztosan nem arról volt szó, hogy a blog.hu felvásárolta a rivális site-ot, hogy beszüntethesse.
A freeblog.hu-t még kevésbé értem. Oké, annak idején kicsit elitistának találtam, meg egyértelmű volt jó néhány esetben, hogy a haverok meg az ő haverjaik kerültek ki a blogajánlóba, de tényleg nagyon népszerű bloghoszt volt. Nem tudom, hogy elhanyagolták, vagy mi történt a szerverrel, hogy elveszítették a júzerbázisukat, aztán végül kénytelenek voltak lehúzni a rolót.
A blog.hu annyira rohadt, hogy semmi pénzért nem lennék hajlandó oda írni.
Elitizmus. Sznobizmus. Trollkeltető zóna. És EZ a bloghoszt _megy_! Borzasztó.
Tényleg nem tudom, hogy ez a megszokott, szomorú bús magyarisztáni valóság-e, de nagyon úgy tűnik.
A népesség szétszóródott a wp.com-ra - BLÉHHHHH! - és a gúgli által monopolizált bloggerre - ÜÖÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉHHHH! -, aztán nincs érdemben blogközösség magyarul.
Elblogok én norvégul a saját site-omon, meg nemzetközilegesen angolul, ha olyan kedvemben vagyok, de a magyarisztáni helyzet annyira... jellemzően magyarisztáni, hogy az nagyon búsmagyar.)
Akinek van kedve, az ideregisztrálhat a LJ-re, aztán bloghat. Még mindig működik. Annyira szeretnék néhány blogaddiktet, akikkel kölcsönösen olvashatnánk és kommentálhatnánk egymást. (Még mindig nem tudom, hogy hol és milyen formátumban állítsak elő egy önhosztolt blogsite-ot. Néha úgy találom, elég lyó ez a LJ, csak nem ad túl sok teret a kreativitásra.)
Jóga-aerobic Darkthrone-ra. Lámpaszerelés.
Feb. 7th, 2021 10:07 pmMár meg sem jegyzem, hogy milyen régóta nem írtam ide. Egyszer még visszatérek a rendes blogíráshoz, csak nem megy ez olyan könnyen, ha az enba egy ilyen analfabéta.
Az ideális hangulatjavító intézkedés: hallgassátok a Darkthrone kultalbumát, a Panzerfaustot tornázás közben! :ĐĐĐĐĐĐĐĐĐ Garantált eredmény.
Mi legalábbis röhögőgörcsöt kaptunk rajta.
Annyira borzalmas, hogy az már jó. A legendás trú brekkmötál kultkrigerek minden jel szerint még a saját normáikat is túlteljesítették, úgy betaszajtottak a felvétel során, és még véletlenül sem találtak volna el egyetlenegy takjelet sem. A dob és a gitár is pontatlan - bár a gitár talán nem annyira -, de kétféleképpen pontatlan. A dob megszólalását nem lehet másként leírni, mint a "csörög-csattog" megjelöléssel. Bűnrossz! :ĐĐĐĐĐĐĐ Fenriz mintha úgy be lenne állva, hogy egyszerűen alig találja el a dolgokat.
A gitár hallhatóan hangolatlan, a szólókezdemények... tudjuk. Egy bizonyos alkoholmennyiség után az enba nem vesz a kezébe hangszert, ha nem akarja menthetetlenül beégetni magát.
Nocturno nem hörög. Nem károg. Bebaszva óbégat, többé-kevésbé artikulálatlanul - néhány helyen határozottan az a benyomásod támad tőle, hogy nemcsak az embertelen hörgésnek szánt hangok hagyták el a száját, hanem a sör jött vissza (elnézést).
Mégis, valahogy szívből röhögtünk ezen a színvonalon aluli igénytelenségen. Akármilyen borzalmas is, mégis... Látszik, hogy ezek a jóenbaz soha nem vették magukat igazán komolyan (lehet, hogy ma már ők maguk is röhögnek az egykori alakításukon?). És akármennyire is borzalmasan rossz és igénytelen is, de valójában senkynek nem ártanak vele. Igénytelen hülyeség - bár igenis van benne inspiráció, ezt akárhogyan is próbálták, nem tudták a mérhetetlen sörmennyiséggel elmosni -, de nem sért senkyt. (Van néhány szöveg, amelyeket ma már ők sem tartanak felvállalhatónak, egyébként.)
A lámpát ma este már leszereltem.
Nem működik eléggé hosszú ideje, és az aranykezű ezermester... helyesen szólva az a sorozatszámot sem érdemlően selejtes droid, amelyik aranykezű ezermesternek szeretné hinni magát - nemhogy megcsinálni nem tudta, hanem még odáig sem jutott el, hogy kiderítse: a vezeték tört-e meg, vagy a kapcsoló zárlatos.
Emellé a három körte közül csak kettőt tudtam eltávolítani belőle. A harmadik úgy beleszorult - ilyen modern villanykörte, nem csavaros, hanem ilyen kétszemölcsös, a szemölcsöket a foglalatban bele kell trafálni a két szemölcstartóba, majd az egészet elfordítani -, hogy baromian nem jött ki. Próbáltam én, próbálta a pici baba, de nagyon nem.
Nálunk általában akkor vannak megszerelve a dolgok, ha én szerelem meg őket. Szerelem, szerelem.
Jelenleg úgy néz ki, hogy veszünk új lámpát, vezetéket hozzá megfelelő hosszúságban, aztán szerelem.
Nem mintha kifogásom volna a szerelgetés ellen.
Már régóta észrevettem, hogy mindig boldogabb tudok lenni csavarhúzóval - akár lapos fejűvel, akár csillagfejessel - a kezemben, mint főzőkanállal a kezemben.
Kulcsszavak:
Ebben a degletes melegben annyira degradálódott az értelmi színvonalam, hogy a magasabb szintű viselkedéskontroll agykérgi funkciói kikapcsoltak.
Ezért került elő az ordenáré, igénytelen, színvonaltalan satöbbi... űberszubkult magyarisztáni projekt, az Emberallergia.
Az alkotók nem véletlenül helyezték ki a diszklámert: "Az energiákat zene és szövegek formájában bocsátottuk ki magunkból, elkerülve ezzel azon eseteket, melyekkel már a későbbiekben nem biztos, hogy tudtunk volna azonosulni. Ez a művészetnek egy morbid formája, tettekben nem követendő, de jó energialevezető."
Emberallergiát hallgatni akkor érdemes, ha a másik választás az volna, hogy a civilizált együttélés egyezményes normáit figyelmen kívül hagyod és potenciális veszélyt jelentenél önmagadra, illetve környezetedre. (Zeneileg az "inkább hagyjuk" kategória.)
És egy másik gyöngyszem, amely talán még borzalmasabb:
Én kérek elnézést.
Igen, tudom...
Jun. 14th, 2020 09:00 pm...kifejezetten ratyisblog jellemző, irclogokat beidézni.
A tegnap éjjeli alakítás viszont annyira... a szokott IRC őrület, hogy ezt muszáj megosztanom. Név nélkül.
juni 14 01:28:55 <érdemtelen személyem> ja közben
juni 14 01:29:10 <érdemtelen személyem> megengedsz nekem egy régi Megadeth számot, még Friedman-nal?
juni 14 01:29:22 <érdemtelen személyem> a gitár valami fantasztikus, az énekre próbálj meg nem figyelni
juni 14 01:30:21 <érdemtelen személyem> https://www.youtube.com/watch?v=GIAu9xQp-zo
juni 14 01:30:27 <érdemtelen személyem> alaptéma szerintem csodaszép
juni 14 01:30:28 <valaki más> ok
juni 14 01:30:36 <érdemtelen személyem> az igazi gyönyörűség meg 1:45-nél kezdődje
juni 14 01:30:49 <érdemtelen személyem> nem értem, miért nem vágták ki a bandából azt a pöcs Mustaine-t?
juni 14 01:30:57 <érdemtelen személyem> csak a baj van vele és nem tud énekelni
juni 14 01:31:41 <érdemtelen személyem> a gitárt meg bámulom
juni 14 01:31:48 <érdemtelen személyem> gyönyörű, tiszta, erős
juni 14 01:32:53 <valaki más> igen... a zene szép
juni 14 01:33:07 <érdemtelen személyem> csak Mustaine ne nyitná ki az arcát
juni 14 01:33:23 <valaki más> az ének meg... mintha valaki Ozzy bá't próbálná utánozni... pocsékul
juni 14 01:33:34 <érdemtelen személyem> de Ozzy bának legalább szíve meg humora van
juni 14 01:33:38 <érdemtelen személyem> és jó költő
juni 14 01:33:57 <valaki más> igen... még ha énekelni nem is igazán tud...
juni 14 01:34:02 <érdemtelen személyem> Neki ezért meg lehet bocsájtani, akármilyen iszonyúan is énekel
juni 14 01:34:21 <érdemtelen személyem> de ez a seggfej...
juni 14 01:34:25 <valaki más> és itt az ének olyan, hogy ahhoz képest Ozzy bá' hőstenor
juni 14 01:34:31 <érdemtelen személyem> :ĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐĐ
juni 14 01:34:40 <érdemtelen személyem> tudod, mennyire értékelem ezt?
juni 14 01:34:45 <valaki más> ?
juni 14 01:34:53 <érdemtelen személyem> annak ellenére, hogy nem feltétlenül a mötál a legkedvencebb műfajod
juni 14 01:35:20 <érdemtelen személyem> sokkal találóbb meglátásaid vannak azokról a mötál zenékről, amelyeket mutatgatok Neked, mint némely "mötál rajongó" izéknek
juni 14 01:35:57 <valaki más> talán mert nem vagyok rajongó... és nem az számít, hogy láttam-e Bélát élőben
juni 14 01:36:00 <érdemtelen személyem> igen
juni 14 01:36:06 <érdemtelen személyem> objektíven tudsz viszonyulni
juni 14 01:37:05 <valaki más> azt hiszem
juni 14 01:39:06 <érdemtelen személyem> volt, aki azt hitte, hogy utálom a Megadethet
juni 14 01:39:28 <érdemtelen személyem> mert nem értette, hogy attól még, hogy Mustaine-t ott, ahol van, ellenszenvesnek találom és emellé még énekelni sem tud -
juni 14 01:39:39 <valaki más> Mert nem tudtál pozitívan nyilatkozni Mustaine-ről?
juni 14 01:39:46 <érdemtelen személyem> ettől még nagyon értékelem Friedmant, Ellefsont és szegény megboldogult Nick Menza-t is
juni 14 01:39:49 <érdemtelen személyem> hja
juni 14 01:40:21 <valaki más> hááát szerintem tudni kellene desztillálni... vagy hogyan mondják felnőttül
juni 14 01:40:27 <érdemtelen személyem> igen
juni 14 01:40:33 <érdemtelen személyem> vagy definiálni...
juni 14 01:40:37 <valaki más> igen
juni 14 01:40:37 <érdemtelen személyem> vagy differansziálni?
juni 14 01:40:42 <érdemtelen személyem> vagy hogyan mondják ezt a nagyok?
Kulcsszavak:
Mongol folk mötál, amelytől mindösszesen két szám, és tíz perc alatt annyira elszálltam, hogy egy életre a rajongójuk lettem. Gyönyörű, gyönyörű. Tradicionális hangszerekkel, a saját népzenéjüket királyul ismerve és nyilvánvalóan nagyon-nagyon szeretve, valami hihetetlent fakítanak ezek a legények. Csodálatosan mély és mélyreható, megragadó ritmussal. És hallani, hogy a fijúk képzett zenészek. El vagyok szállva!
Az index.hu-tól már kevésbé vagyok elszállva, mert a szokott kreténségüket hozták.
Őfenségét, a Mriját "óriási repülőgépszörny" néven merészelték említeni. Ez felségsértés, komolyan. Őfensége az ukrán álom, és e seggfejek még a nevét is elírták. És szörnyetegeznek ismételten egy gyönyörű gépet, amelynek a jelen helyzetben ennyire hatalmas hasznát lehet venni? De leszörnyetegezték a kistestvéreit, a Ruszlánokat is.
Mit lehet elvárni az index-hu-tól, őszintén.
Nem vagyok mostanában szívderítő
Apr. 2nd, 2020 05:57 pmBár az én szívem is derítésre szorul. Voltam már életemben jobban is.
Víruspánik, nagytakarítás, meg minden
Mar. 16th, 2020 07:28 pmŐszintén szeretném már, ha elmúlna a járvány csúcspontja. Kínában már levonult, és fokozatosan visszatér az élet a megszokott kerékvágásba. Szeretném, ha itt Nyugaton is levonulna, mert már elegem van a pánikhangulatból és az egyik hatósági óvintézkedést követő másik hatósági megszorításból, valamint az ezek miatti - amúgy teljes mértékben érthető - tömeghisztériából.
Nem igazán aggódok amiatt, hogy esetleg bekajálhatom a vírust, aztán koronás fő leszek. Az immunválaszom rendszerint legendás szokott lenni - nem, olyan nincsen, hogy az enba soha nem fertőződik meg, vagy fertőződik felül semmyvel; a világ legjobb jógája vagy szuper étrendje sem tesz sebezhetetlenné; de olyan van, hogy ha rendesen viselkedsz, akkor viszonylag rövid idő alatt átfut rajtad a dolog. Akármilyen dolog.
Lemaradni nem sűrűn maradok le semmyről, mert nem én vagyok az a koncertekre meg fesztiválokra járós alkat, akinek számára a világvégét lyelenti, ha nem mehet ki a vározsba hétvégén dajdajozni.
Most már szerencsére felvásárlási tömeghisztéria sincsen. Szombaton voltunk bevásárolni, és mindent be tudtunk szerezni, amire csak szükségünk volt. Egyedül annyi különbséget észleltünk, hogy a konzerveknél és a száraztésztánál ott virított a figyelmeztetés, hogy "vásárlónként maximum 3 darab".
Szerintem annak érdekében, hogy a lehető legépebben át tudja az egész mindenky vészelni az epidémiát, az önfegyelmen és az előírások betartásán túl egy adag jó hozzáállás is szükséges. Nem pánikolni. Nem bújni nap-és éjhosszat a híradásokat, hogy hány új fertőzött van meg hány újabb letalitás. Szeretném egyébként, ha ugyanígy arról is írnának a médiumok, hogy hányan épültek fel, és hányan vészelték át tolerálható tünetekkel a fertőzést, mert ránézek akármelyik - norvég, maghiar vagy nemzetközi - hírportálra, és máris megcsap az apokaliptikus hangulat szele.
Nyilván eszetlenség volna ilyen naiv hurráoptimista módon tekinteni a helyzetre, de a pánikhangulatból nagyon elegem van. Nem csodálom, hogy az újságok már "koronastressz"-ről is írnak, nálunk meg pszichológusokat kérdeznek meg, hogy milyen tanácsokat adnak a népességnek a járvány idejére.
Egyébként feltakarítottam az egész lakásban. Már nagyon nem bírtam nézni, hogy milyen állapotok uralkodnak, úgyhogy a mai napomat a porszívó, valamint a kenőszappan társaságában töltöttem el. Határozottan kellemesebbé vált a légkör, csak erősen fáradt vagyok.
Ez egy ilyen hülyeposzt péntek 13.-ára
Mar. 13th, 2020 06:17 pm
Az ablakból ez a kilátás fogadott, amint a negyedik műkávémat fogyasztottam. Egész télen alig volt hó, most meg bepótolja. Nem mintha ellenezném.
Láttam az első norvég F-35-öst szárnyalni. Egy tiszteletkört tett a környék felett, enyhén bedöntve bal oldalra. Nem ment túl magasan, úgyhogy megcsodálhattam - tényleg szép.
Hang tekintetében csaknem konkurál a legkedvesebb MiG-29-eseimmel. AZT a mennyei robajlást - amelyet de rég nem hallottam már! - nem űberelheti semmy, de mindenesetre nem szól rosszul vagy jelentéktelenül ez az F-35-ös sem. Elmegy egynek, na.
Fémszárnyú angyalok az égben, vagy hogy is van ez.
Közben erősen fogom már a fejemet a COVIR-19 körüli tömeghisztéria kapcsán. Igen, értem, hogy a dolog ragályos, igen, értem, hogy komoly kieséseket okoz még akkor is, ha nagyon-nagyon szerencsétlennek kell lenni ahhoz, hogy az ember életét veszélyeztesse - de azt gondolom, hogy a pánikhangulat tesz mindent igazán veszélyessé. Lassan már köszönés helyett is azt fogják mondani a népekz, hogy "Koronavírus".
Most éppen nálunk zajlik a lakosság felvásárlási mániája. Mármint nem a lakosságot vásárolják fel (bár igazán megtehetnék: norvég konzumdroidok nagy tételben kedvezményesebb áron vásárolhatóak fel! Első osztályú, észak-európai minőségű konzumdroidok nagyker áron!), hanem az egész mindenki bespájzol, főként száraztésztát, lisztet, konzerveket.
Szeretném, ha az epidémia lecsengene már. Szeretném, ha áprilisra már meglenne az ellenszérum, illetve, ha a népességben kialakulna a természetes immunitás a patogénnel szemben. Annyira érdekel az ilyesmi is, nyif.
Biztosan túl sokat ittam az elmúlt években (nem is), hogy ilyen rosszmájú vagyok, de nem tudok elsiklani a tény felett: év elején nézegettem a magyar hírportálokat is, és olvastam, hogy megkérdeztek csomó ilyen misztikus embert, mestermágust, boszorkány főpapnőt (most akkor fantasy szerepjátékot játszunk, vagy ez a való élet?! JÁJJJ!!!) meg mesterjóst, hogy mi várható 2020-ban.
Érdekes módon, lökték mindannyian a megszokott ezoterikus közhelyeket - de a COVIR-19-et egyikük sem látta előre.
Azért megosztok egy igénytelen képet arról, hogyan néz ki jelenleg az élőhelyem.
True rumli, káosz és színvonaltalanság - de legalább azt bizonyítja, hogy jó 40...50 évvel ezelőtt még a norvég szerzők is tudtak jó krimiket írni, nem úgy, mint manapság. A középen díszlő könyv, David Torjussen: Liket i skogen (A holttest az erdőben) eddigelé elég izgalmasnak tűnik. Az asztalon található egyéb tárgyak azt mutatják, hogy egy szerelgetés-és telepítgetés-mániás állat vagyok.
Tudom, hogy szégyellnem kellene, hogy így néz ki az az asztal. Talán a közzététele motiválni fog abban, hogy vasvellát ragadjak és kezdjek valamit a helyzettel.
Nem hóttam meg
Mar. 10th, 2020 07:43 pmTovábbra sem. Tudom, hogy ezzel némelyeknek keserű csalódást okozok, de a tény, hogy egy fél éve nem jutott eszembe LJ-t frissíteni, nem jelent egyet az örömteli ténnyel, hogy jobblétre szenderültem volna.
Nem, a szender mellőzésével a rosszabbik létben tartózkodok továbbra is.
Közben némely penis equi-ket bunogásra sikerült már bírnom. Na nem mindet, de egynéhányat igen. Erősen rákaptam a gépszerelésre.
Közben erősen hiányolom a tradicionális blogokat. Mindenki influenször akar lenni és önmagát sztároltatni. Meg jópofának hiszik magukat akkor is, ha amúgy csak szimplán ordenárék. Jaj. Én lehet, hogy trágár vagyok, ha kijövök a béketűrésből, de a közönségességet igyekszem kerülni.
Szeretnék érdekes, faja blogokat olvasni. Ez ennyire kiment a divatból?
Mert már mióta nem írtam ide sem.
Aug. 20th, 2019 10:32 pmÉn írjak mindenhová, mindig? Mások meg csak olvasnak mindig, és unírnak.
Különben megint van Ripana, a régi helyen. Ha egyszer már... hosszú-hosszú évek óta ott állt, miért is ne legyen, legalább az, amit már megírtam?
Lett hozzá poétikus dizzájn. A tartalmakat csak alkalmanként töltögetem fel. Tőlem sem lehet mindent elvárni, mert néha más dolgokat is csinálok.
Különben megint van Ripana, a régi helyen. Ha egyszer már... hosszú-hosszú évek óta ott állt, miért is ne legyen, legalább az, amit már megírtam?
Lett hozzá poétikus dizzájn. A tartalmakat csak alkalmanként töltögetem fel. Tőlem sem lehet mindent elvárni, mert néha más dolgokat is csinálok.
A lófasz még mindig nem bunog :{
Jun. 12th, 2019 11:43 pmEzzel kellene pedig elfoglalva lennem, mert ennek több értelme van.
Ha megfelelő elszántsággal szereled, akkor a lófasz egy idő után fel fog bunogni, ha a fene fenét esz is.
Azonban ha azon stresszelődsz, hogy a gazdasági-társadalmi strukturális centralizációs politikai felépítmények differenciálódása eredményeképpen szétnyílt a társadalmi olló; ha szemlélteted grafikonon, hogy a centralizációs-strukturális társadalmi gazdaság függvényében hogyan differenciálódott a politikai felépítmény; meg hogy a társadalmi olló függvényében hogyan differenciálódott a centralizáció; és egyébként is centralizációs struktúra, meg strukturális centralizáció, és gazdasági felépítmény, meg társadalmi politika; és differenciálódott a társadalom, bár baszottul nem tudom, hogy ez mit jelent. Akkora faszság ez, és soha nem láttam semmi értelmét.
Ettől tehát semmi nem változik, a lófasz sem fog tőle felbunogni, csak ha megfelelő körökben adod elő, akkor megsimizik a buksidat, hogy milyen okos vagy.
Faszom a gazdaság és a társadalom mindösszes struktúráiba, és körülbelül pontosan ugyanannyi tehetségem van mindehhez, mint Florence Foster Jenkins-nek az énekhez és a zeneelmélethez. És még csak nem is óhajtom e hiányosságomat pótolni, mert annyira jól meg tudok lenni a gazdasági-társadalmi struktúrák strukturális centralizációja eredményeképpen létrejövő differenciálódás NÉLKÜL, hogy ennél kevésbé már csak a dögevés hiányzik, és ez elmond valamit. Picsába a strukturális centralizációval, ugyanígy a centralizációs struktúrákkal is. Még akkor is, ha megmondta Platón is, hogy differenciálódott a társadalom, és akkor is, ha Ariszotelész meg azt mondta, hogy szétnyílt a gazdasági olló.
E hozzászólásaimból aztán egyértelműen látszik, milyen csodálatos tehetségem van a társadalomtudományhoz és a filozófiához. Olyan nagyszerű tehetségem van ehhez, hogy ehhez képest említést sem érdemel semmi más, amihez tényleg konyítok valamennyit.
Tudok valakiről, aki megérdemelne egy szép nagy csokor vécékefét társadalomtudományilag. Színes kefékből összeállítva, szép díszmáslival átkötve, és dekorcelofánba csomagolva. A kísérőkártyára meg írhatunk egy szép idézetet Arisztotelésztől (vagy Platóntól), a gazdasági centralizációs struktúrák differenciálódásáról. Esetleg még társadalmi-gazdasági elemző grafikont is mellékelhetünk, amelyet intelligensen kielemzek, hogyan ábrázolja a politikai-gazdasági struktúrák társadalmát centralizálva a differenciálódó olló függvényében. Illetve a centralizálódó gazdasági felépítményt a strukturális differenciálódás függvényében. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ mi ez a fasság? És honnan a faszból venné bárki is, értitek, bárki, hogy nekem ehhez tehetségem van?
Nem kellene időt rabolnom ezzel, mert ennek csak az lesz az eredménye, hogy felidegesítem magamat, a lófasz meg nem bunog.
Ha megfelelő elszántsággal szereled, akkor a lófasz egy idő után fel fog bunogni, ha a fene fenét esz is.
Azonban ha azon stresszelődsz, hogy a gazdasági-társadalmi strukturális centralizációs politikai felépítmények differenciálódása eredményeképpen szétnyílt a társadalmi olló; ha szemlélteted grafikonon, hogy a centralizációs-strukturális társadalmi gazdaság függvényében hogyan differenciálódott a politikai felépítmény; meg hogy a társadalmi olló függvényében hogyan differenciálódott a centralizáció; és egyébként is centralizációs struktúra, meg strukturális centralizáció, és gazdasági felépítmény, meg társadalmi politika; és differenciálódott a társadalom, bár baszottul nem tudom, hogy ez mit jelent. Akkora faszság ez, és soha nem láttam semmi értelmét.
Ettől tehát semmi nem változik, a lófasz sem fog tőle felbunogni, csak ha megfelelő körökben adod elő, akkor megsimizik a buksidat, hogy milyen okos vagy.
Faszom a gazdaság és a társadalom mindösszes struktúráiba, és körülbelül pontosan ugyanannyi tehetségem van mindehhez, mint Florence Foster Jenkins-nek az énekhez és a zeneelmélethez. És még csak nem is óhajtom e hiányosságomat pótolni, mert annyira jól meg tudok lenni a gazdasági-társadalmi struktúrák strukturális centralizációja eredményeképpen létrejövő differenciálódás NÉLKÜL, hogy ennél kevésbé már csak a dögevés hiányzik, és ez elmond valamit. Picsába a strukturális centralizációval, ugyanígy a centralizációs struktúrákkal is. Még akkor is, ha megmondta Platón is, hogy differenciálódott a társadalom, és akkor is, ha Ariszotelész meg azt mondta, hogy szétnyílt a gazdasági olló.
E hozzászólásaimból aztán egyértelműen látszik, milyen csodálatos tehetségem van a társadalomtudományhoz és a filozófiához. Olyan nagyszerű tehetségem van ehhez, hogy ehhez képest említést sem érdemel semmi más, amihez tényleg konyítok valamennyit.
Tudok valakiről, aki megérdemelne egy szép nagy csokor vécékefét társadalomtudományilag. Színes kefékből összeállítva, szép díszmáslival átkötve, és dekorcelofánba csomagolva. A kísérőkártyára meg írhatunk egy szép idézetet Arisztotelésztől (vagy Platóntól), a gazdasági centralizációs struktúrák differenciálódásáról. Esetleg még társadalmi-gazdasági elemző grafikont is mellékelhetünk, amelyet intelligensen kielemzek, hogyan ábrázolja a politikai-gazdasági struktúrák társadalmát centralizálva a differenciálódó olló függvényében. Illetve a centralizálódó gazdasági felépítményt a strukturális differenciálódás függvényében. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ mi ez a fasság? És honnan a faszból venné bárki is, értitek, bárki, hogy nekem ehhez tehetségem van?
Nem kellene időt rabolnom ezzel, mert ennek csak az lesz az eredménye, hogy felidegesítem magamat, a lófasz meg nem bunog.
Multifunkcionálisállat
Jun. 7th, 2019 01:10 amMit kezdjek ezzel a sajátossággal?
Ha egyszerre csomó mindennel foglalkozok - egyszerre két nyelvet NEMtanulok, emellé a netet túrom a BSD multiboot kérdésével (a végén még meg fogom tudni valósítani UEFI alatt is?), emellé frissítgetem a Linux sysop kezdemény-ismereteimet, emellé a C-t sem hajítottam félre - hogyan NE forgácsolódjak széjjel agyilag?
Ja, emellé gépet szerelni sem ártana. A másik asztali gépemen a hálózati adapterben nem bunog a lófasz (azok kedvéért, akik nem ismerik a terminológiát: egy vízvezeték-szerelős blogbejegyzést olvastam valakitől, ahol a szaki haverja elmagyarázta neki: "...mert ennek a lófasznak itt fel kell bunognia". Ebből deriválódott általános értelemben a "rendeltetésszerűen működik valamilyen alkatrész" obszcén megjelöléseként a "bunog a lófasz").
Pedig annak a gépnek még ős-BIOS-os az alaplapja, tehát garantáltan be tudnám multibootítani Debian-FreeBSD jelleggel. Talán még Debian-szitakötő-FreeBSD is összejönne, de kezdésnek nem akarok sokat. Csak azt, hogy EZEN a gépen létre tudjak hozni egy olyat, hogy bele tudok bootolni Debianba és szitakötőbe is. Jó kis gép ez, igazán remek vétel volt - csak a szitakötő hiányzik róla.
És emellé stresszes vagyok, mert ha bármi mást csinálok, ami nem gitározás -, akkor rohadt ideges vagyok. Mert MÉGMINDIGNEMTUDOKSEMMIT ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Komolyan bedilizek, mert akármennyi dolog is van, amelyek szellemileg lekötnek és értelmük van - csak akkor nem vagyok komplett idegbeteg, ha gitár a kezemben. (Igaz, ekkor meg azért vagyok komplett idegbeteg, mert NEMTUDOKSEMMIT ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!, illetve MOSMEGMIAFÜTTYÖTGYAKOROLJAK? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!)
Ha egyszerre csomó mindennel foglalkozok - egyszerre két nyelvet NEMtanulok, emellé a netet túrom a BSD multiboot kérdésével (a végén még meg fogom tudni valósítani UEFI alatt is?), emellé frissítgetem a Linux sysop kezdemény-ismereteimet, emellé a C-t sem hajítottam félre - hogyan NE forgácsolódjak széjjel agyilag?
Ja, emellé gépet szerelni sem ártana. A másik asztali gépemen a hálózati adapterben nem bunog a lófasz (azok kedvéért, akik nem ismerik a terminológiát: egy vízvezeték-szerelős blogbejegyzést olvastam valakitől, ahol a szaki haverja elmagyarázta neki: "...mert ennek a lófasznak itt fel kell bunognia". Ebből deriválódott általános értelemben a "rendeltetésszerűen működik valamilyen alkatrész" obszcén megjelöléseként a "bunog a lófasz").
Pedig annak a gépnek még ős-BIOS-os az alaplapja, tehát garantáltan be tudnám multibootítani Debian-FreeBSD jelleggel. Talán még Debian-szitakötő-FreeBSD is összejönne, de kezdésnek nem akarok sokat. Csak azt, hogy EZEN a gépen létre tudjak hozni egy olyat, hogy bele tudok bootolni Debianba és szitakötőbe is. Jó kis gép ez, igazán remek vétel volt - csak a szitakötő hiányzik róla.
És emellé stresszes vagyok, mert ha bármi mást csinálok, ami nem gitározás -, akkor rohadt ideges vagyok. Mert MÉGMINDIGNEMTUDOKSEMMIT ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Komolyan bedilizek, mert akármennyi dolog is van, amelyek szellemileg lekötnek és értelmük van - csak akkor nem vagyok komplett idegbeteg, ha gitár a kezemben. (Igaz, ekkor meg azért vagyok komplett idegbeteg, mert NEMTUDOKSEMMIT ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!, illetve MOSMEGMIAFÜTTYÖTGYAKOROLJAK? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!)
Kulcsszavak:
