...akkor kevésbé érzem magamat fölöslegesnek.

Miután sikerült oly értelmetlennek lennem, hogy előbb becsokiskekszeztem - én, aki évente kétszer, azt is csak vendégségben, ha megkínálnak vele -, utána pedig bevágtam három szelet mogyorókrémes kenyeret - én, aki évente hatszor, azt is csak akkor, ha erősen besöröztem, és a szervezetem jelzi, hogy kell valami erőteljes zsírtartalmú - mindennek eredményeként olyan rosszul lettem, hogy az eget sem nagybőgőnek, hanem egyenesen félrehangolt Stradivari-hegedűnek néztem. Nem értettem magamat, és most sem értem, mert ilyen tárgyakat elfogyasztani én nem szoktam. Ezután meg még kevésbé fogok szokni. Részemről csődbe mehetnek a csokoládégyárak, megszűnhet a kakaópor-és kakaóvaj-import, de legközelebb valószínűleg jövő ilyenkorra lesz kedvem bármihez is, aminek bármi köze is van csokoládéhoz. Tényleg nem értem, mi ütött belém, hogy ilyen izéket ettem. Nem is szeretem igazán.

A pici babának telepítettem Audacityt, és ettől kevésbé érzem magamat értéktelennek.

A kis tudatlannak beírta az unokatesója, hogy telepítsen Audacityt, mert az jó. Ugyanezt már én is mondtam korábban e lénynek, de akkor nem lett motiválva. Most meg igen. Az unokatesója küldött neki linket, hogy honnan - a pici baba mondá, hogy ráér a hétvégén, de én meg mondám, hogy nem nagy meló megcsinálni.

Vigyorogtam, mert a pici baba semmyt nem tudott arról, hogyan működik az apt-get. Ennek megfelelően nézett nagyot, amikor csak beírtam, hogy apt-get install audacity és már csorgott is. Csorgás közben elmagyaráztam neki, mit csinál az apt-get és mi az a repository. A kis lény kérdezte, hogy honnan tudtam, honnan kell letölteni, én meg mondtam: nem, nem tudom, de az apt-get tudja, az apt/sources.list alapján. Negyedóra alatt kész lettünk, rendszerfrissítésekkel és autocleannel együtt.

Ezzel demonstrálásra került, hogy a Debian-származékok fő előnye az apt-get, amelynél tényleg csak a BSD-féleségek pkg-je lehet királyabb :}}}}}}}} Mindenesetre megmondtam a pici babának, hogy a következő rendszerfrissítést már ő fogja csinálni. Eddigi benyomásaim szerint a mentolos linux tulajdonképpen a "barátságos disztribúció, ártatlan kis babáknak". Majd kap rá zöldet is, ha egyszer lesz türelmem.

Az egyetlen bajom, és ez biztonságtechnikai, és ez az, hogy hol az istenben a root shell? Mert én mindenhol úgy rendszerfrissítek, illetve teszem tönkre a konfigurációimat, hogy su, gyökérjelszó, és erre kapok a képembe egy gyökérkagylót, hogy nesze te állat, tedd tönkre a rendszeredet. Nem szeretem parancsonként bebarmolni, hogy sudo (talán a visszataszító hímsoviniszta vicc miatt? Nem tudom), jobban szeretek nyitni egy root shellt, elkefélem benne, amit szeretnék, aztán exit. Ez valószínűleg csak az én privát hogyhívjákom.

A kisbaba viszont most örül az Audacity-jének. Ettől egy kicsit kevésbé érzem magamat nélkülözhetőnek.