"Kerüljük a körülményeskedést... Szólíts csak Doo-Doo-nak!"

[holloangyal]

Megértem, hogy némely felelőtlen, meggondolatlan szülők egy életre elrontják a gyermekeik önértékelését egy-egy szerencsétlen névválasztással.
Megértem, hogy sokan felnőttkorukban jönnek rá: ilyen névvel képtelenek élni, mert ez ellehetetleníti őket a felnőtt világban.

Épp tegnap este találkoztam a zinternetbe egy ilyen esettel.
A boldogtalan fószer azzal a szerencsétlenséggel volt kénytelen együttélni földi léte első 30 évében, hogy Jeffrey Drew Wilschke volt a neve.
El tudom képzelni, mennyi szívatásnak volt kitéve már a suliban is a neve miatt, és valószínűnek tartom, hogy később is furcsán néztek rá, ha bemutatkozott valahol.

Ezért teljes mértékben megértem, hogy úgy döntött: nevet változtat.
2011 óta Beezow Doo-Doo Zopittybop-Bop-Bopnak hívják.

Ez a könnyen megjegyezhető, egyáltalán nem kirívó, felvállalható név biztosan sokat lendít a jóenba önbecsülésén, jobban kifejezi a személyiségét és a beilleszkedési problémái megoldásához is nagyban hozzájárul. Egészen biztos, hogy senki nem röhögi ki úgy, ahogyan akkor röhögték ki, amikor még Jeffrey Drew Wilschkének hívták.

Saját bevallása szerint, a névválasztása egyáltalán nem volt véletlen, hasraütésszerű. Mély jelentéstartalmak bújnak meg mögötte.
Mint magyarázta, "Beezow" a tudatosság kirobbanását jelképezi a világegyetem végtelen szeretetének összefüggéseinek megértésében". "Doo-doo" a mindennapok küzdelmét jelenti, annak tudatában, hogy a szeretettel káosz jár, míg "Zopittybop-Bop-Bop" jelentése "a küzdelem kimenetele, amely gyakorta ironikus, hiszen minden élet a halálban végződik".

Nem tudom, mikor röhögtem életemben utoljára ekkorát. Egyszerűen eszembe jut ez a felvállalható, egyáltalán nem kirívó név, és kétrét görnyedek a röhögéstől.

Ezzel együtt mélységesen megértem, hogy a szerencsétlen csávesz története egyáltalán nem vicces.

Értelmesnek tűnik, de skizofréniában szenved.
Iszonyú gyerekkora volt: a szülei őt is, a húgát is nevelőszülőkhöz adták, mert nem tudtak érdemben gondoskodni róluk. A nevelőszülőknél pontosan azt tapasztalhatták, amit Amcsiban általában a nevelőszülőknél lehet :{{{{{{{{ (Árvácska száz évvel ezelőtti magyarisztáni történetét alkalmazzátok át mai, ámerikás viszonyokra és megkapjátok).
Beezow nem mosolyog, mert 15 éves korában az egyik metszőfogát kiverte valamelyik bántalmazója a suliban, ahonnan amúgy kimaradt.
Innentől fogva a története szomorú és klisés: csavargás, utcán élés, rossz társasághoz csapódás, néha kórház, néha intézeti kezelés, kábítószer, sorozatos letartóztatások. Egy alkalommal nem tartották büntetőjogilag felelősségre vonhatónak az elmeállapota miatt, és gyógyszeres kezelését rendelték el bíróságilag - ezt erősen ellenezte, mert ellenérzései vannak az antipszichotikumokkal szemben.
Beezow szeretne normális lenni, szeretne a társadalom tagja lenni.
A smasszerok szerint egy nagyon érdekes személyiség, aki egészen egyedülálló perspektívából tekinti a világot.

Nem tudom, milyen élete lesz ennek a szerencsétlen embernek a továbbiakban.
Hogyan fog a bűnöző életvitelből kiszabadulni? Drogokat forgalmazhat az enba ilyen névvel, de rendes munkát hogyan kaphat, amikor  civilizált országokban már Ármán Anahit Aurélia is elfogadhatatlan, visszatetszést keltő név, és még egy mosogatói pozíciót is elérhetetlen álommá tesz (a portugál szakács alatt, aki még az ország nyelvét sem beszéli)? Mi lesz akkor egy Beezow Doo-Doo Zopittybop-Bop-Boppal?
Hogyan fog megnősülni? Talál-e valaha is olyan nőt, aki elég hülye ahhoz, hogy Misziz Zopittybop-Bop-Bop szeretne lenni?