Már kezd beőszödni nálunk, nemcsak a nappalok rövidülnek - minek eredményeként kezdem magamat rövidnappalos növénynek észlelni -, hanem a havas eső is rázendített. Nemsoká megjelenik az utakon az álnok, vékony jégpáncél, amelytől a népesség rögvest bakancsos balettművész-csoportnak kezdi magát észlelni.

Furcsa egybeesés, hogy épp a múlt héten vettem elő újból az eddig meglévő Paasilinna-regényeket (úgy hallottam, hogy a finneknél az adott év Paasilinna-regénye éppúgy hozzátartozik az őszhöz, mint a levelek hullása a nyírfákról) - és csak most tudtam meg, hogy az író éppen a múlt héten halt meg :{ Már 2009 óta betegotthonban ápolták, mert volt egy agyi infarktusa, amely után nem térhetett vissza az íráshoz... sejteni lehet, hogy ez mit jelent a gyakorlatban.

A könyvei mindenesetre biztosítják a halhatatlanságot: az a fájdalmas, önironikus, enyhén szarkasztikus finn humor... jaj.

Szerencsésnek érzem magamat, mert több Paasilinna jelent meg norvégul, mint magyarul. Most éppen az "Uram, segíts!"-et olvastam újra. Elspoilerezem, hátha egyszer kiadják magyarul is.

Az Isten eldönti, hogy szabira megy, és helyettest keres.

Az ideális jelölt egy derék, középkorú finn darukezelő, Pirjeri Ryynännen lett. A helyettesítés időtartamára szabad kezet kap mindenben, egyetlen kivétellel: nem teremthet újabb fajokat.

Első menedzseri döntéseként a mennyországot átköltözteti egy romos bulgár kolostorból a kedvenc finnországi környékére - a szentek és angyalok nagy tiltakozására.

Megpróbál rendet teremteni a világban: az indiai nyomort, a közel-keleti háborús tűzfészkeket igyekszik felszámolni, és megpróbál közbenjárni annak érdekében, hogy a katolikus egyház a születésszabályozást modernebben kezelje. Be kell látnia azonban, hogy a pápához bejutni audienciára még az Isten számára sem egyszerű (nem mesélek el mindent, de üvöltöttem a röhögéstől), hát még jobb belátásra bírni... Nagyot röhögtem azon, hogy Pirjeri végül elveszíti a türelmét, és mondja: "Idefigyelj, te pápa, tavasszal visszajövök, és ajánlom, hogy addig csinálj valamit!"

Aztán a mennyeknek uruszágában nagy tanácskozás kezdődik arról, hogy miként is lehetne - ha már ezt a pápát nem lehet jobb belátásra bírni, akkor legalább eltávolítani, és egy rugalmasabban gondolkodó utódot keríteni helyette. Egyik kivitelezhetetlen ötletet a másik után veti el a mennyei stáb.

Eközben Pirjeri egy barátja - egy lúzer elbaszadék, akinek a finn mivolta csak még jobban súlyosbítja a lúzer és az elbaszadék mivoltát is - is rászorul az isteni segedelemre, mert egyik csődbe ment vállalkozás-ötletét a másik után kell helyrehozni, különféle egzotikus tájakon. Ez NAGYON rossz. Lehet rajta üvölteni a röhögéstől, annyira borzasztó. A faszi beleszeret egy maori táncosnőbe, aztán Pirjeri megbízott őrangyalt rendel ki mellé, aki ilyen evangélikus puritánsággal téríti jobb belátásra... ááááááááá. Hát ez akkora hülyeség, hogy nagyon.

Elisapet, a vallásos tenyészkoca... hát az ő történetét vegánként találom rendkívül meghatónak ÉS paasilinnásan humorosnak. Pirjeri, a helyettes atyaúristen meghallgatta Elisapet fohászait, hogy az idei kismalacait ne vigyék el (mert az oktalan állat ugye csak annyit lát, hogy évről évre felneveli a kicsinyeit, aztán jönnek a rossz emberek, akik egy teherautóra pakolják a kismalacokat és ő soha többet nem látja őket), aztán csodák csodájára a gazda, akié a sertéstelep, úgy dönt, hogy az idei kismalacokat nem adja el sonkának... júúúúj.

Egyszóval nem csinálta rosszul ezt a dolgot, az Istennek levést ez a Pirjeri, csak mégiscsak nekifogott teremteni. Valami hatlábú szörnyszülötteket. Ennek hallatán az eredeti Isten rögtön visszatér a vakációról, kirúgja Pirjerit... aztán utólag ismeri el, hogy ténykedése eredményeként tényleg kissé jobb hely lett a világ, és kijelenti: ha máskor is szabadságra megy, a potenciális helyettesek listájában Pirjeri lesz az első jelölt.