Hogyan tömegtermelődnek a norvég alkoholista zugivók?

[holloangyal]

Hát éppen az alkoholellenes kampány által.

Propagálják, hogy az alkohol milyen káros és hogy nem szabad inni társaságban; hogy jó példát kell mutatni a gyerMekeknek - és ennek eredménye a sok problémás ivó.

Éppen azért van az országban ennyire sok alkoholbeteg - akik közül sokan nem is tudják, hogy problémás ivónak számítanak -, mert ez a kibaszott hű, de felvilágosult propaganda nem ad lehetőséget arra, hogy az enbaz megtanulják: lehet kulturáltan, mértékkel is inni. Tudni kell, mit jelent az "elég", és rászokni sem helyes.

Mivel az alkoholellenes propaganda erre nem ad felvilágosítást, ezért válnak a népekz ilyen végletessé. Az átlag norvég gyakorlatilag gépszíjas alkoholistának számít: heteket vagy talán hónapokat is eltölt absztinensen, aztán elmegy szórakozni, és a hányásig issza magát.

S éppen emiatt a "hű de kulturáltak vagyunk, hű de civilizáltak vagyunk, a céges vacsorán nem is kínálunk alkoholt" attitűd miatt van esély a zugivásra. Az egyszeri Ola Nordmann kulturáltan és józanon végigjópofizza a céges vacsorát, abban a megnyugtató tudatban, hogy otthon várja a hat sör meg a fél üveg gin (és az egyik legrohadtabb, amit az ember megtehet, éppen az, hogy otthon, egyedül szopja le magát... NAGYON rossz pszichés állapotba lehet ettől kerülni, NAGYON fura gondolatai támadhatnak az enbának, ha egyedül iszik) - vagy a hivatalos esemény véget értével még elmegy a városba berúgni magánjelleggel.

Szerintem ez kitoszott droidság. Ironikusnak találom, hogy éppen ez a bigott alkoholellenes kampány termeli ki a gépszíjas alkoholbetegeket, meg a zugivókat.

Egészséges felnőtt ember alkalmanként meg tud inni 2...3 sört vagy négy deci bort társaságban, anélkül, hogy elveszítené a méltóságát, vagy anélkül, hogy elkapná a gépszíj, hogy a bebaszásig igyon.

Alkoholbetegnek, ha jól tudom, az számít, aki nem tudja, mi az elég - tehát ha elkezd inni, nem tudja abbahagyni -, VAGY aki annyira rászokott, hogy nem tud meglenni a napi adagja nélkül. (Igen, van olyan alkesz, aki soha nem részeg, de soha nem is józan.)

Csomó ideig én is féltem attól, hogy az ivási szokásaim már problémásnak számítanak - de úgy nézem, hogy nem.

Igen, szeretem a sört - de heti két alkalomnál többször nem fogyasztom. Van, amikor még ennyire sincs igényem. Ha találkozunk enbazzal, akkor megiszok két, maximum három sört, de már nagyon-nagyon régen nem voltam részeg - és ez így van jól. A legkevésbé sem hiányzik. Nem szeretek hülyét csinálni magamból, és másnap mindenre emlékezni. Errefelé az enbaz mindig azt mondják, hogy nem emlékeznek arra, mi történt. Mondani egyszerű...

(Bort csak különleges alkalmakkor. A töménnyel meg hagyjanak békén, nagyon rosszat tesz. Nem akarom.)

És - azt hiszem, ezt lehet megnyugtatónak tekinteni - mindig érezni szoktam, mikor elég. Még a kedvenceimből - a kék Dahls és a Lysholmer, őrülten finom mindkettő! - is betárazhatok egy hatos csomaggal, mert képes vagyok leállni, amikor érzem, hogy kezdek kicsit zizi lenni. Ha ez már a második sör után történik meg, akkor a másodiknál hagyom abba. A harmadiknál szabály szerint érteni szoktam, hogy most elég, a negyedik már nem tenne jót, és inkább ki sem nyitom. A tapasztalataim azt mutatják: nem párolog el, ha elmulasztom meginni együltő helyemben az egészet.

Ebből gondolom, hogy - akármennyit aggódtam amiatt, hogy problémás ivó vagyok - valószínűleg nem. Egy alkesz addig iszik, ameddig van mit.

Meg abból, hogy gyakran nincs is gusztusom Lettøl-nél erősebbre - ennek max. 2.8% az alkoholtartalma, tehát nagyon nem nyom fejbe.

Legalább alkoholbeteg nem vagyok.
Ez is valami.