Kedves elvált apukák!

[holloangyal]

Roppantul érdekel a véleményetek arról, hogyan kezelitek első házasságból származó fattyatokat, miután új családotok lett.

Adottnak veszitek-e, hogy az első házasságból származó fattyú "gyűlöl" úgy Benneteket, mint egész új családotokat - ha az illető fattyú nincs egészen elájulva a helyzettől?

Kialakul-e Bennetek az a meggyőződés (akár minden reális alap nélkül is), hogy nevezett fattyú hátsó módszerek alkalmazásával mindenáron össze akar Benneteket újra hozni a volt feleséggel (akkor is, ha tudott tény, hogy nevezett fattyú viszonya az anyjával enyhén szólva nem felhőtlen)?

Elkülditek-e ezen okok miatt a fattyatokat, ha kapcsolatot próbál keresni Veletek?

Letagadjátok-e az első házasságból származó fattyú létezését, aki előtt csak lehet? (Erről a tényről viszont a fattyú csak évekkel később szerez tudomást, egy ilyesmi elejtett megjegyzésből: "A szomszédok biztosan csodálkoznak, hogy te ki lehetsz.")

Az alkalmankénti láthatások esetén mindig olyan helyre mentek, ahol még véletlenül sem láthat meg Benneteket senki?

Milyen érzés a számotokra, ha az első házasságból származó fattyúnak már azok a dolgok is sokat jelentenek, amelyek Rátok emlékeztetnek - ezt a gyűlölet jeleként értékelitek?

Például, ha a fattyatok a Ti hátrahagyott egyetemi jegyzeteitekből tanul már gimnazista korában is; a Ti hátrahagyott lemezeiteket hallgatja; a Ti kedvenc könyveiteket olvassa elsősorban - ebből azt a következtetést vonnátok le, hogy a gyerek "gyűlöl engem, látni sem akar"?

Jófejkedtek azokkal a röplabdás lányokkal, akik benne vannak vagy voltak a klikkben, amely fattyatokat bántalmazza?

Teszem fel, ha a gyerek elkeseredésében jelentkezik arra az egyetemre, ahová Ti egykor jártatok - hogy legalább ennyi köze lehessen Hozzátok - ezt a gyűlölet megnyilvánulásának tekintitek?

Ha a gyerek szakmai gyakorlaton van - olyan helyen, ahol Ti mindenkit ismertek -, akkor ezalatt az idő alatt még véletlenül sem jártok arra, nehogy véletlenül össze kelljen akadnotok a gyűlölködő fattyúval?

Milyen érzés a Számotokra, ha fattyatok le sem tagadhatna Benneteket?

Néhány példa:

Döbbenetesen hasonló a kézírásotok.

A fattyú örökölte az affinitást néhány dolog iránt, amelyhez Nektek erős érzéketek van. (Megszerel dolgokat, ha szükséges. Alkalmanként vicces rajzokat rögtönöz. Megörökölte a hajlandóságot a cinikus, száraz humor iránt.)

A fattyú éppen úgy a sajátjától eggyel korábbi generációjú harcirepcsiket favorizálja, mint Ti a sajátotoktól eggyel korábbiakat. (Ti mondjuk második generációs gépeket preferáltok, fattyatok leginkább 3.-4. generációsakat.)

S milyen érzés, ha fattyatok, amikor elkezd gitározni tanulni, elsőként a Ti kedvenc számaitokat tanulja meg játszani, amint képes megszólaltatni a hangszert?

Mindebből azt szűritek le: fattyatok gyűlöl Benneteket, hallani sem akar Rólatok, különben sem tetszik a stílus, és nagyon jól teszitek, hogy valódi, értékes gyermekeitekkel - párotok előző házasságából - törődtök, őket nevelitek fel sajátotokként?

Elkülditek a fattyatokat - amikor igazi, értékes lányotok büszke nagyapává tett Benneteket, a rohadt fattyú pedig ebben az időszakban klinikailag is anorexiás?

Hanyadik helyesbítés után emlékeztek arra, hogy fattyatok születésnapja adott hónap mely napjára esik?

Kérlek, világosítsatok fel, mert nagyon szeretném tudni, hogy ez számít-e elfogadott és helyes viselkedésnek az első házasságból származó nemkívánatos fattyúval szemben.

Ha nem elvált apukák vagytok, akkor megoszthatjátok ezt a bejegyzést elvált apukákkal.

Akinek véleménye van, elérhetőségemet a faqq-ban találja.