Olvassátok el Dickinson bácsi önéletírását!

[holloangyal]

Nagyon jó fej enba. Nemcsak a hangja jó, nemcsak szerepelni tud - meg repcsiket vezetni -, hanem írni is.

Komolyan olyan érzésem támadt a könyv olvastán, mintha csak a sörözőben futottam volna vele össze, és a komoly Brown Ale vedelés közben elkezdett volna sztorizgatni nekem.

Nem akarom lelőni a poénokat, NAGYON jól megírta, humorral, öniróniával és a helyzetkomikum iránti érzékkel, még a legfájdalmasabb élményeit is. (Súgó: azok a híres brit bentlakásos iskolák KURVÁRA nem olyan jók, mint ahogyan a Roxfort alapján vélnétek. A Roxfort ugyanúgy egy romantizált kiszínezése a valóságnak, mint ahogyan a Gyűrűk Urában a coimas - amelyet köznyelvi sindául lembasnak neveznek - a kőkemény, ízetlen kukackastélyok romantizált változata.) Lázadni bátor dolog.

Az énektechnikával kapcsolatos meglátásain hatalmasakat röhögtem, éppen azért, mert én is énekelek (bár büszkén vállalom amatőr mivoltomat). Egészen hihetetlen volt olvasni ugyanarról az élményről, amelyet gyakorlás közben át szoktam élni - t.i. ha tisztességesen gyakorlok, néha én is bele szoktam szédülni. Ezért külön jó érzés volt arról olvasni, hogy Dickinson bá is sokszor úgy érzi, kiugrik a szeme a helyéből és elszédül.

A zeneiparról szóló sztorizgatások teljesen elszomorítottak. Jó, mindig is tudtam: sajnos ez nem így működik, hogy négy-öt mötálarcz - akik eleve jó haverok - összeáll zenélni. NAGYON nem, és erről nem is voltak illúzióim. Sok minden kell ahhoz, hogy egy zenekar sikeres legyen. Azonban teljesen elkeserítő, hogy ebben az ágazatban is éppen ugyanolyan gizdulás meg személyes ellentétek meg menedzseri döntések irányítanak, mint a felnőttködésben meg a juppulásban. Kit rúgjunk ki, mikor mondjuk meg neki, hogy ki van rúgva, számításból azért végigcsinálunk még vele egy koncertkörutat, miközben a háta mögött már keressük az utódját... Ez annyira rohadt dolog.

Viszont, külön piros pont a repülésért, az élménybeszámolókért - amelyek kiváltottak belőlem egy adag irigységet, őszintén szólva. Miért látok én csak az orromig kontaktlencse nélkül? :{{{{ Ha ez nem így lenne, én is mennék nagygépre. Nagyon nagy gépre. Hüpp.

Még ennél is nagyobb piros pont azért, ahogyan Dickinson bácsi a rákot kezelte magában. Annyira örülök, hogy meg tudták gyógyítani - de ez hozzáállás kérdése IS.

Erősen tetszett, hogy nem drámázta agyon a kérdést. Nem tetszelgett a hős szerepében, aki ohhh, de keményen küzd a könyörtelen ellenséggel. Azt írja: a daganatot nem ellenségnek, hanem egy nemkívánatos vendégnek tekintette, akit udvariasan ki kell tessékelni. Ez példaértékű. Egészséges önérzettel az enba nem ereszkedik le odáig, hogy bárkit ellenfélnek tekintsen.

Remélem, életmódot is váltott - bár erről nem írt részleteiben -, de ez is kell.

További piros pont azért, mert magánéleti drámákkal nem boldogított.

Voltak, akik éppen ezt rótták fel neki. Az ilyeneknek úgy kell. Dickinson bácsi NEM celeb, akinek magánéletén csámcsoghat a plebs. Dickinson bácsi - ő Dickinson bácsi, és joga van a magánéletéhez. Engem sem érdekel, hány válása volt.