Az ex-vegán problematikáról

[holloangyal]

Na tessék. Fordítottam én már mindenfélét, csak saját magamat nem fordítottam, a nemzetközileges közléskényszeremből. Most azonban ennek is eljött az ideje, és a téma komoly, a megjelenés dátuma ellenére is.

Tudjátok, nem vagyok az a fangörl vagy groupie alkat, de ez a Vegan Sidekick fazon mindig a szívemből beszél. Igazán inspiráló hatással van rám!

Különösen örülök annak, hogy legutóbb éppen arról publikált nagyon jó gondolatokat, hogy miként is érdemes konstruktívan kezelni az ex-vegán problémát.

Tudjátok, ez azon kérdések egyike, amely mindig is kifejezetten intenzív haragot váltott ki belőlem.

Láttam már e viselkedésnek jó néhány példáját: az illető először vegetárius vagy vegán lesz, roppantul belelkesül, aktivizmust folytat... aztán visszatér a karnizmushoz (jobb esetben, visszaváltoz ovo-laktová), és a megszokott módon - amelyet a kelleténél is jobban ismerünk - magyarázza ki, ideologizálja meg, hogy miért "kellett" feladnia a veganizmust. Ez a viselkedés sokunkból vált ki kifejezett üthetnéket.

Az a benyomásom támadt, hogy némelyek egyfajta kelléknek tekintik a vegetarizmust, veganizmust. Az imázsuk egy részének. Sok egyént láttam már, akik csak azért aggatták magukra, hogy ezáltal érdekesebbnek tűnjenek.
Eleinte azt gondoltam az ilyen hozzáállásról: oké, nem érdekel, mi motivál, amíg helyes dolot teszel. Most már nem vagyok ennyire naiv. Most már látom: azok, akiknek nincs meg a megfelelő motivációjuk, megértésük és idealizmusuk, valószínűleg le fognak esni a vagonról, ahogy mostanában mondani szokták. Őszintén, sokat küszködök azzal, hogy trendi kifejezéseket használjak.

Az ilyen elemek láthatóan nem értik: a vegetarizmus, veganizmus NEM egy rohadt öltözködési stílus, amelyet abban a pillanatban fel lehet adni, amint már nem nézel ki tőle érdekesnek.

Erre a problémára nagyon-nagyon szomorú példákat láttam. Hadd osszam meg őket itt.

Korábban volt egy barátnőm - legalábbis ezt hittem -, aki vegetárius volt. A blogján Grínpísz meg PETA propagandát osztott meg, írt az állatkínzás helytelenségéről, és a helyi vegetárius terminológiát használta.

Aztán megérkezett az életébe a Nagy Szerelem. A Csodalény, a Tökéletes Herceg Fehér Lovon, aki teljesen elbűvölte.

És a Csodalény megrögzött karnista volt.

Nos, mit csinál egy jó kislány? Mit csinál egy aranyos kislány, aki a Csodalény kedvére akar tenni?

Csodálatos húsételeket sütni-főzni az ő Hercegének, nyilvánvalóan nem volt elég.


Nem.

Egy jó kislány maga is visszatér a karnizmushoz.

Egy jó kislány a Csodálatos Hercege retorikáját szajkózza, és ugyanazokat a kegyetlen, empátiátlan dolgokat hajtogatja, amelyeket korábban maga is megvetett.

Egó jó kislány ezt használja mentségnek: "ha hús nélkül főzök, akkor kétszer annyit eszik!" (Ó bazd meg, eredj a halál faszára. Hogy lehet, hogy én meg meg tudtam tanítani a Kedvesemet vegánul? S soha nem a mennyiségeken spórolunk.)

Egy jó kislány megosztja a HÚSOS RECEPTJEIT (amelyeket édi-cuki virágmintás noteszbe gyűjt... ó, és többé nem öltözködik darkosan, hiszen a Csodalénynek édes kis világoskék virágmintás ruhácskában is tetszik. Oszladozó hullák és arrogancia belül, édes-bájos virágminták kívül, annyira baromian őszinte) egy vegetáriussal.

Viszont egy jó kislány megérdemli, hogy SAJNÁLJÁK, mert szomorú - ismét meghízott, mióta visszatért a húsevéshez. Szegény, szegény kislány. Annyira sajnálom, hogy nehezemre esik megállni sírás nélkül... nem, őszintén, HÁNYNI szeretnék, a fejére. Csak a megosztott húsos receptek miatt, amelyektől hányingerem támadt.
(Kedvesem néhai nagymamájának régi szakácskönyvét horrorirodalomként tartom számon. Néha belelapozgatok és kitalálom, hogyan veganizáljam, de ez igényel némi lelkierőt.)


Ismerek egy másik, édes, bűbájos, tündéri, kicsi-kicsi lánycikát. Egy sziporkázóan eleven kislányt (legalábbis így írja le önmagát), aki vegetárius VOLT.
De úgy döntött, hogy professzionális séfként csinál karriert.

És most már nem vegetárius többé, mert a szakács suliban mindent meg kellett kóstolni. (Mintha valaki más meg azt mondaná: "korábban én is elleneztem a halálbüntetést, de aztán a hóhér suliban minden kivégzéshez asszisztálni kellett.")

És most már professzionális séf, a Gasztronómia Felszentelt Papnője.

Ugye, milyen tündéri kicsi-kicsi lányci-lányci? Abból él meg, hogy dögcafatokat pörköl, miközben ragyogó, jól begyakorolt bűbáj-mosolya le sem fagy a képéről. Olyan édes-bájos. Az ember filmszínésznőnek gondolná.

Legfőbb életproblémája - legalábbis, ez az egyetlenegy téma, amelyről valaha is hallottam beszélni -, hogy mennyire fáradt, mert olyan sokat kell dolgoznia.

(Vagy talán azért beszél állandóan erről, mert ez az a téma, amelyet elég jól bemagolt ahhoz, hogy képes legyen róla angolul beszélni. Azért van ez a feltételezésem, mert annyira okos kislány. Vastag, fekete keretes szemüvege van, tehát BIZTOSAN nagyon intelligens lány! Én biztos ostoba és hiú vagyok, mert véleményem szerint a kontaktlencse a világ egyik legjobb találmánya.
Ó oké, ez off topik itt, de akkor is: számos dolgot nem értek ebben a modern világban, de a vastag, fekete keretes intelligensszemüvegek divatja érthetetlen a számomra. Elmagyarázná valaki, miért jó, stílusos vagy aranyos dolog ilyet hordani? Csak hogy jelezze, viselője milyen okos?)

Igazán szeretném megragadni hollófürtjeit - hollóbarna fürtjeit, hogy pontosítsak, mert nagyon egzotikus teremtésről van szó, egy érdekes külföldi lnyról - és az aranyos, édes kis fejét a falba csapkodni ritmikusan, amíg el nem sírja magát és be nem vallja: "Nem, soha nem voltam vegetárius! Csak azt hittem, hogy ettől érdekesebb egyéniségnek tűnök! Egy őszintétlen pózer vagyok, egy sekélyes hazug, aki soha le sem szarta az állatokat! Az egyetlen dolog, amivel foglalkozok, ÖNMAGAM, meg az, hogy mások engem CSODÁLATOSNAK és ÉRDEKESNEK találjanak!"


Az ilyen lényezetek azért váltanak ki belőlem ilyen mértékű agressziót, mert benyomásaim szerint nagyon őszintétlenek.

Egyértelmű, hogy csorog a nyáluk az "ízletes, tápláló husika" után, és ez minden más szempontot felülír a hülye fejükben - de amikor kifogásokat keresnek, hogy miért "kellett" feladniuk a vegetarizmust vagy veganizmust (ahelyett, hogy őszintén bevallanák: senki és semmi nem kényszerítette őket a dögevésre, a saját vágyaikon kívül), akkor intenzív haragot élek meg.
Egy indoktrinált és tudatlan karnista is jobb, mint egy ilyen képmutató.

Nem is beszélve arról: egy igazi vegetárius vagy vegán gyakran mély, szívből jövő undort él át a trancsírozott holttestek és egyéb állati termékek iránt.

Egy barátom nemrégiben lett vegetárius - még nem vegán, de nagyon jól csinálja laktovegetáriusként - és ugyanazt tapasztalja, amin én is keresztülmentem kezdő vegetáriusként.
Ő is megérzi, ha a kaját olyan edényben készítették el, amelyet általában tetemedékhez használnak, és ettől el is megy az étvágya. Tehát ezt a barátomat sem lehetne dögevésre kényszeríteni, akármilyen körülmények között.

És, hadd meséljem el - baromi büszkeséggel - a változást, amelyen a Kedvesem ment keresztül.

Korábban ilyen dolgokat mondogatott, hogy "nem, nem állok készen arra, hogy vegetárius legyek", vagy "nem várhatod el, hogy nyers fejes káposztán éljek!"
Most meg már ilyeneket mondogat, mint "néhány kajafotó, amelyeket egyesek megosztanak a Hímtagkönyvön, beillene Cannibal Corpse lemezborítónak!"
Néhány hete meg az utcán elhaladtunk egy nyitott ablak mellett, és valami "kaja" szag áradt ki. A gyomrom azonnal jelezte nemtetszését, de nem szóltam semmit. Kedvesem viszont megjegyezte: "mi ez a szag? Olyan, mintha vizelet lenne... vagy talán hal?"
(Megj.: magam részéről a marhahúslevest éreztem világéletemben vizeletszagúnak.)


Ennyit az ex-vegánokról, ex-vegetáriusokról. Ha csakugyan azok lettek volna, akkor valószínűleg megtapasztalnák ugyanezt az undort.

Ó, és az evési zavar vonulatról még nem is szóltam!

Nagyon sok evési zavaros használja ürügynek a vegetarizmust, kifogásként, arra, hogy a betegségét elrejtse.

Ez engem nagyon, NAGYON elszomorít - mert az evési zavarok nagyon súlyos betegségek, meg lehet bennük halni. (És nem, nemcsak a klisékről beszélek: a 36 kilós anorexiásról, aki legyengülve belehalt egy egyszerű náthába, vagy a bulimiásról, aki belefulladt az orrába felszökő hányadékba. Sajnos BÁRMELY testsúllyal bele lehet halni BÁRMELY evési zavarba.)


A vegetarizmust, veganizmust az evési zavarral azonosítani azért helytelen, mert így az emberek az evési zavar egy tünetének fogják hinni, vagy önmagában véve egy különálló evési zavarnak. Ez távol áll az igazságtól.

Veszélyes lehet azt hinni, hogy "ó, már nem vegetárius, meggyógyult!"

Explicit: az ilyen páciensek kifogásnak, ürügynek használják a vegetarizmust, veganizmust a restrikcióhoz. Nagyon egyszerű azt mondani, hogy "nem, bocs, de nem megyek veletek vacsorázni a grill étterembe - tudjátok, vegán vagyok!", és ezzel eltitkolni az állapotodat a környezeted előtt.

Implicit: az önkínzás eszközének vagy módszerének használható.
Meggyőződésem szerint azok az evési zavarosok, akik csak azért "vegánok", hogy ezzel is még jobban bekorlátozzák magukat, nem igazi vegánok.
Azt feltételezem, hogy nagyjából így állhatnak hozzá: "megvonom magamtól az értékes, tápláló húst, amelytől erős és egészséges leszek. Mert nem érdemlem meg, hogy erős és egészséges legyek!"

(Megj.: 2006 óta tart a történetem atípusos anorexiával. Volt két, klinikailag is anorexiás időszakom. Gyakorlatilag tünetmentes vagyok három éve. Vegán vagyok három éve.)

Egy bizonyos blogger ténykedésén eléggé felhúztam magamat. A csaj vegán volt ÉS evési zavarban szenvedett, de "meggyógyult". Új blogjának címe: "The Balanced Blonde". Már nem vegán - fogyaszt tojást és deglett halat, hogy "teljes értékű fehérjét" tartalmazzon az étrendje - és most már "egészséges életmód" tanácsadóember.


Biztosan gyönyörű lélek lehet, biztos vagyok benne!

Az egyensúlyához az kell, hogy napos kakascsibéket daráljanak be élve, és hogy halak százait verjék agyon.

Annyira meggyógyult, hogy az étrendjében található proteinek foglalkoztatják. Micsoda harmónia.

Tudom, hogy a példaképemnek kellene tekintenem.
Tudom, hogy "gyógyulásának" történetét inspirálónak kellene tekintenem.

Képtelen vagyok erre.

Szerk.: elnézést, már ismét növényi étrenden él az illető, és megszállottja a tisztítókúráknak, az egészséges táplálkozásnak, az ételnek, az egészségnek, az egészségnek, az ételnek és az ételnek és az egészségnek.

Büszke vagyok arra: annyira kiegyensúlyozatlan és agresszív vagyok, hogy már a gondolattól is dühös leszek, hogy a népekz visszatérnek a tömeggyilokhoz.

Büszke vagyok az alultáplált vegán mivoltomra; arra, hogy kábé 8...10 évvel fiatalabbnak nézek ki a valós koromnál, és soha nem tör rám a kényszer, hogy mániákusan foglalkozzak a tápanyagokkal, vagy a tökéletes étrend kidolgozásával.

Ezzel együtt nagyon hálás vagyok Vegan Sidekick jó, higgadt, objektív és racionális gondolataiért.

Egyetértek abban, hogy nem vezet eredményre, ha sértegetünk másokat és fujjogunk rájuk. (Tudom, hogy helytelen ilyen sztorikat megosztani, mint a fentiek, de nem említek neveket. Az illetőkkel soha nem trollkodnék, sehol. Bár egyikük egy időben trollkodott velem, kamu neveken.)

Egyetértek abban is, hogy az ú. n. "ex-vegánok" csak a saját hitelességüket veszítik el - nem pedig a veganizmus veszíti el a hitelességét.