Verőfény

[holloangyal]

Nemzeti ünnep van ma itt. Ennek megfelelően egyedül a fű nem állt meg a növekedésben.

A nap olyan szinten produkál verőfényt, hogy az már püfölőfénynek minősül. A behúzott refluxa... akarom mondani, reluxa résein is átszüremlik, és víztiszta gyémánt-ragyogásúvá varázsolja a tegnapról ottfelejtett sörös kriglit. Még a rumli is poétikus.

Elkezdtem André Bjerke-től a De dødes tjern - A holtak tengerszeme - című krimi/thrillerklasszikust olvasni, és már most rosszul vagyok.

A faszi ugyanis egy hihetetlenül ocsmány, őskonzervatív hímsoviniszta volt, aki ráadásul nem tudta a bősz jobboldali nézeteit sehonnan kihagyni. Ettől még a könyve lehetne jó, de már attól hányingerem támadt, ami a bevezetőben olvasható életrajzban áll. Idézem:

"André Bjerke egy konzervatív ember volt. Ezért, amikor szóba került, hogy a Riverton-klubba meghívják a kommunista Jon Michelet-et, Bjerke minden befolyását latba vetette, hogy ezt megakadályozza. Több évbe telt, míg Michelet - aki éppen ekkor nyerte el a Riverton-díjat a "Fehér, mint a hó" című művéért - elnyerte a klubtagságot."

Ez nem konzervativitás. Ez ocsmány, gusztustalan intolerancia és kirekesztés.

A Riverton-klub a norvég krimiszerzők egyesülete, s mint ilyennek, szerintem mentesnek kellene lennie a politikától. Nem annak alapján kellene eldönteni, ki lehet klubtag és ki nem, hogy a politikai nézetei mennyire egyeznek a rangidős tagokéval. Erre a célra politikai kerekasztalokat lehet alakítani - ha jól tudom, így csinálják ezt a felnőttek.

Iszonyatos mocsokságnak találom, hogy ez a faszi ellehetetlenítette az író kollégáját, pusztán a nézetei miatt.

A könyv egyébként, hiába kultkönyv, annyira sugárzik a nőgyűlölettől, hogy az már az első oldalon kifejezett undort váltott ki belőlem. A regény második mondata a nőket kritizálja, csúnya általánosítással:

"Amikor nők mondanak el egy történetet, szabály szerint a csattanóval kezdik; feltéve, hogy történeteiknek egyáltalán van csattanója, ami leggyakrabban nincs. Mi férfiak ezzel szemben, a tárgyilagos nem, mi, akik el tudunk mesélni egy történetet, mi mindig a kezdetnél kezdjük."

Undorító. Elhiszem, hogy a negyvenes évek Norvégiájában még nem volt egyenjogúság - igaz, máshol sem igazán -, de ilyen okádék beszólást még az 1800-as években íródott regényekben SEM találtam. Kiváltképp nem az első oldalon.

Undorom a második oldalon fokozódott tovább: a regény fiktív elbeszélője így ír a családja bővüléséről:

"...amikor Sonja megszülte nekem a második fiamat..."

Hát ez már az okádékságnak olyan szintje, amelyre nem találok szavakat. A feleség nem a közös gyermeküket szülte meg, mindkettejük örömére. Ráadásként, a regény további oldalain kiderül, hogy a FIAIval ez a gecifasz nem is törődik, MINDEN felelősség a feleségé. De azért NEKI szülte őket, és nem az ő gyerekeik, hanem a faszi gyerekei. Puszta kézzel, érzéstelenítés nélkül tudnám kiherélni ezért.

A történet egyik szereplője, egy pszichoanalitikus, "figyelemreméltó eredményeket publikált a veszélyes korban (26-50) lévő nőkről".

Hogy miért nem döglött meg a neve napján. Olvastam Freudot, de tőle sem láttam ilyet!

Még csak egy undorító és PRIMITÍV nőgyűlölő megnyilvánulást idézek, aztán hagyom a búsba. A rejtély helyszínéül szolgáló erdei kunyhóba megérkezve, az érkezés estéjét követő első reggelen: "...a feleségem egy rabszolganő buzgó szorgalmával tett-vett a tűzhely körül."

Hányok, komolyan mondom.

Ezt a könyvet vagy indexre kellene tenni, vagy cenzúrázni kellene belőle az ilyen hímsoviniszta, nőgyűlölő tartalmakat.

...

És MOST veszítettem el a motivációmat arra, hogy végigolvassam.

A sztori ugye arról szól, hogy a társaság egyik tagja eltűnik a vidéki nyaralójában, az erdő közepén; lehet, hogy öngyilkos lett, belevetette magát az erdőben található kis tengerszem-tóba.

A főszereplő felesége nagyon jó úszó, és a társaságból egyedül ő elég bátor ahhoz, hogy beússzon. Amikor visszatér a partra, erősen vacog, mert a víz baromi hideg.

Nyájas, joviáls hímsoviniszta férje szigorúan közli vele: "Többé nem mehetsz úszni ilyen vizekbe. Nem óhajtok megözvegyülni, mielőtt megöregszel és csúnya leszel."

Ez már a primitívség netovábbja. Egy művelt ember HOGYAN is gondolhatta, hogy ez vicces? Agyon tudnám lőni, ha élne még.