"Mosolyogd magadat vidámmá", IGEN.

Nem tudom, hogy negatív vagyok-e és hiperkritikus, de ezzel a hülyeséggel nem először találkozok.

Találkoztam vele már doktor Locsifecsi Picsi könyvében is, hogy ha rossz a kedved, mosolyogj, ha sokáig folytatod, az agyad el fogja hinni, hogy jó a kedved.

Most, amikor a testbeszédről - hogyan szúrják ki a zsarvak egy kihallgatás során, hogy melyik tanú vagy gyanúsított hazudik - olvastam, valami barom beírta ugyanezt, hogy mosolyogj, és akkor vidám leszel.

Japán a mosoly országa.

Japánban az egyik legelszomorítóbbak az öngyilkossági statisztikák.

Biztosan azért, mert ott annyit mosolyognak az emberek, hogy ettől ennyire boldogak. Igen.

Más kultúrákban is, hány meg hány enba vallja be egy anonim öngyilkosságfórumon, hogy mosoly mögé rejtik az elkeseredésüket, és senky nem sejti, hogy valójában mennyire kitoszottul, mérhetetlenül boldogtalanok!

Szerintem aki túl sokat mosolyog, az gyanús.

Azt hiszem, aki túl sokat mosolyog, az rejteget valamit.

Talán az ürességét. Talán a butaságát.

Talán a mérhetetlen, reménytelen boldogtalanságát.

Szerintem egy őszinte, szívből jövő mosoly tényleg jó.

Erőltetni, mosolyt hazudni - fájdalmas és mindig átverés.

Egy idevágó Szögletes Üveggolyó idézettel illusztrálnám ezt. "Mondom, hogy vidám vagyok, kibaszottul vidám vagyok... vidám vagyok... vidám vagyok..." - és Csabi hisztérikusan sikítozva bizonygatja, hogy milyen kibaszottul vidám.