Szonbatestiláááááááááá...Z!
Mar. 2nd, 2019 10:31 pmElvagyok amúgy.
Nem tudom, velem van-é a baj, hogy számomra az "eltöltök egy laza kis estét viszonylag vidáman" fogalma azt lyelenti, hogy The Sisters Of Mercy-t hallgatok? Aranyos kis zene, tényleg az egyik legkedvesebb a számomra a populáris zene kategóriában. Szeretem - csak baromian nem tudom a dárkság netovábbjának tekinteni. (Ahogyan a gitár megszólal a Reptile House EP-n, amiatt ez undárk az én kategóriáim szerint. Üthettek.)
Komolyan olyan hülye érzésem van emiatt.
Mi vagyok én? Fehér galóca, aki elvágyódó verseket költ arról, hogy ő egy kis susulyka, ki reménytelenül szerelmes a farkasalmába?
Pontosan annyira szeretnék sokszor egy naiv gótkiccsaj lenni - ki tényleg szívből hiszi, hogy a hosszú, fekete szoknya, a hosszú fekete csipkekesztyű, a hosszú, feketére lakkozott körmök és a hosszú, festett fekete haj teszi őt iszonyatosan különlegessé (amellé, hogy Sisters Of Mercy rajongónak vallja magát, holott zenét tőlük még nem hallott); s aki Tarot-kártyákkal szórakozik a dárk kis barátnőivel, miközben borzasztó gyenge vámpírbort (értsd: olcsó, de vörös és édes) vagy iszonyatosan ramaty vermutot fogyasztanak -, mint amennyire a halálosan mérgező és kategóriákon felül "éteri" fehér galóca szeretne egy csak gyomor-béltünetes mérgezést okozó, enyhén hallucinogén, ám határozottan kis helyes külsejű Inocybe lenni.
És komolyan elgondolkozok: azok, akik számára a Sisters a dárkság netovábbja, mit szólnának akármelyik kedvencemhez? Egy adag Candlemass, Crematory, Funeral, Cathedral, Mourning Beloveth... számomra itt kezdődik a befordultság, és nem tudom, miért van ez így. Azért, mert súlyosan életunt vagyok, vagy azért, mert csepp jóindulattal muzikálisnak vagyok tekinthető? Annyira nem szeretem ekkora keresetten kívülálló, keserű valaminek megélni magamat. Nagyon sok kedvencem elég erősen rétegzene, amitől egy rohadt sznobnak érzem magamat.
Aztán elhúzok - például - Hammerfall-t, Judas Priestet vagy Acceptet hallgatni, és a kérdés egyszerűen értelmét veszíti, mert a zene önmagáért beszél, és kit érdekelnek a sztereotípiák :ĐĐĐĐĐĐĐ