Nem tudtam, mi hiányzott az eufórikus boldogságom maradéktalan megvalósulásához - aztán amint részesültem benne, ráébredtem: igen! igen! Éppen erre volt szükségem, hogy életem ne legyen reménytelenül szánalmas és nyomorú!

Úgy a szembeszomszédunk, mint a falszomszédunk mostanában döntött úgy, hogy átfogó lakásfelújításba kezdenek. Az első szólam - a szembeszomszédoké - már nyáron elkezdődött, és még most is nyomják; ezen a héten viszont bekapcsolódott a falszomszéd is, és remek ritmusérzékkel kalapálnak a szembeszomszéd által biztosított fúrás-faragás fődallamára.

Kész kontrapunkt, én mondom.

S mindezt most, amikor jelen sorokat írom. Igen, este fél nyolckor.

Mindjárt zenei aláfestésnek fogom mindezt tekinteni, és elkezdem rákaraokézni kedvenc, "Mein Herz ist bereit..." kezdetű Buxtehude-kantátámat teli torokból. Csak hogy én is hozzájáruljak a szenvedés okozásához.